Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Nagy Lajos: Ft. Dr. Varga Imréné

1972 139 FT. DR. VARGA IMRÉNÉ Született Körössy Erzsébet — 1909 - 1971 1971 június 25-én Rimaszombatban véget ért egv nagy szen­vedés. I't. Dr. Varga Imre felesége, született Körössy Erzsébet szelíden, meggyötörtén utolsó búcsút intett püspök férjének, sze­retett gyermekeinek és életét bearanyozó unokáinak. Mi gömöri lelkészek a gömöri papnét, áldott tiszteletes asszonyt szerettük benne. A Felvidék és Csehszlovákia magyarsága, a világ protestáns vezetői, akik felkeresték hajlékát, vagy külföldön találkoztak vele, azok a püspöknét tisztelték benne. Hajlékában megjelent pro­testáns vezetők tisztelettel hajoltak meg előtte, aki a százados parókiát melegséggel, szeretettel bélelte ki és tette a boldogság hajlékává. Az egyik nagy látogató megjegyezte, hogy talán ilyen régi lelkészlakás kevés van a világon, de ilyen békességes és szere­­tetet sugárzó otthon, hajlék is ritkán akad. A százados kövek egy áldott papné, egy drága jó édesanya és szerető feleség gondos szeretetét sugározták 10 éven át családjára, barátaira és ven­dégeire. Ft. Dr. Varga Imréné főtiszteletű asszony ároni család­ból származott, édesapja, nagyapja, dédapja, rokonsága magyar református lelkipásztorok voltak, akik tudósokat is adtak a ma­gyarságnak. O a hernádzsadányi parókián született, amit 22 éves korában ott hagyott és a rimaszombati parókiába költözött, hogy 10 éven át legyen áldott élettársa, annak az embernek, akinek Isten a legnehezebb időben helyezte vállára a felvidéki magyarság könnyt és vért sajtoló gondját. Gályarabok, nagy szellemi óriások, aranyszáju papok és püspökök, nagy magyarok emléke közt jár a rimaszombati parókián, ahol egy nagy múlt kötelezi férjét és őt és talán ezért is lesz áldott és galamblelkű papnéja a törté­nelmi városnak, abban az időben, amikor a gerincet ropogtatta és arany jellemeket formálta az idő. Egynéhányunknak boldog kiváltság volt tudni, hogy mennyire nagy léleknek, teherhordozó élettársnak kellett lennie Dr. Varga Imréné főtiszteletű asszony­nak. A gyülekezet, később a felvidéki magyarság angyala volt. Szolgált élete minden percében, de úgy, hogy Megváltó Uráé legyen a dicsőség. Áldás volt családjának és akkor volt mindig a legnagyobb, amikor a szükség, a fogat vacogtató idő és a bús magyar sors ott zörgetett a lelkészlak ablakán. Férje, azt a szé­

Next

/
Thumbnails
Contents