Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
D-r: Borshy Kerekes György
1972 133 életet vitt. Húsz éves titkársága alatt a tagok száma megháromszorozódott, a vagyon pedig megkétszereződött. Szervező képességének, emberekkel való bánni tudásának a gyümölcse volt. A moszkvai elnyomás ellen kirobbant magyar szabadságharc évében, ötvenhatban tartott konvenció méltán emelte az elnöki székbe. Energiájából bőven jutott az amerikai magyar közéletnek is. A segítségével életre galvanizált Amerikai Magyar Szövetségnek hosszú éveken át igazgatója, több ízben igazgatósági elnöke volt, úgy szintén a második nagyháború magyar áldozatai támogatására alakult Segélv Akciónak s az ötvenhatos szabadságharc menekültjeit felkaroló Coordinated Hungarian Relief nevű alakulatnak. Kicsire szabott régi országunk sorsa iránti érdeklődése soha sem lanyhult el. Bántotta sokunkkal együtt, hogy a két nagy háború közötti kegyelmi időszak esztendei rohanva tűntek el s a halálosan szükséges reformokból alig-alig valósult meg valami. Izgult, reszketett, imádkozott sokunkkal együtt a második világ méretű fefordulás alatt, hogy az a boldogtalan kis ország legalább Amerikának ne üzenjen hadat; hogy amikor a németek megszállták, ne harcoljon tovább; hogy mikor keleten végkép megfordult a hadi szerencse, ugorjon ki a háborúból s pontosan az következett be, amitől vele együtt rettegtünk. . . A moszkvai “új rend”-től irtózott. Azt nem emberséges embereknek találták ki s legkevésbbé magyaroknak. Az “új rend” emberei meg tőle irtóztak és a hozzá hasonlóktól. Két sírhoz szeretett volna elzarándokolni odaát, mielőtt még közel nyolcévtizedes földi vándorútja véget ért — a szülei sírjához. A Moszkvát szolgáló urak nem engedték be. Ezért hamvasztatta el tetemét, amerikai magyar református pap részéről szokatlan, de az ő esetében teljesen érthető végakarattal. Porsátora, már amit belőle a tűz meghagyott, visszakerült szülötte földjére Diósgyőrbe, szülei mellé a temetőbe. Ott várja Jézusát. Emléke pedig itt maradt. Nemcsak intézményekben, épületekben, bronz táblákba öntötten; nemcsak barátai, munkatársai, tisztelői szívében, hanem a külföldi, közelebbről amerikai magyar reformátusság és magyarság történetében. Kitörölhetetlenül. Árnyéka is volt. Természetesen. Kinek nincs? De esztendők gördültén Borshy Kerekes Györgynek csak a fénye fog nőni. D-r.
