Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
D-r: Borshy Kerekes György
1972 131 elkerülhette volna a Doberdó poklát, a rohamban kapott sebet, a szicíliai hadifogságot, ha nem lett volna bajban az ország s nem lett volna gyógyíthatatlanul magyar. . . S most mit fog csinálni? Leteszi az elmaradt vizsgákat s azután ír, újságba. Eredetileg úgyis tanárnak készült, irodalmat akart tanítani. Annyi zagyva áramlat kábítja ezt az összetört maradék kis országot, hogy ha valaha, most szükség van szóra; egészséges, józan magyar szóra, magyar református szóra. Baltazár püspök mellé került, aki az akkori új izmusok forgatagában csak a régit vallotta: a krisztiánizmust, a református keresztyénséget. A püspök elveit valló egyik debreceni lapnak lett a munkatársa s szórta, hirdette az igazság magvát: egészséges magyar élet csak az evangéliumon alapulhat. Vizsgáit egy-kettőre letette, diplomáját megkapta, de az újságírás annyira a vérébe ment, hogy pusztán várost cserélt, de nem hivatást. Az egyik miskolci napilap szerkesztését vette át. Közben én már Amerikába kerültem s bár peregrinus öreg diákként pusztán és kizárólag tovább tanúlni jöttem ki, iskola falai közé, mégis egy-kettőre belesodródtam abba a káoszba, amit akkor amerikai magyar református életnek neveztek. Igazában harctér volt, testvérháború, csakhogy a kurucot függetlennek nevezték, esetleg episzkopálisnak, a labancot csatlakozottnak, meg presbiteriánusnak. Azon folyt az elkeseredett vita, hogy melyik csoportnak van “igaza” s a nagy igazság-keresésben majdnem elsikkadt Az, Aki az Igazság, meg az Út, meg az Élet. . . Én a függetlenekkel éreztem együtt. Ez a csoport hitvallásos volt, fegyelmet akart s Isten után élni és építeni a maga emberségéből, áldozatkészségéből mint önálló, a többivel ebből a szempontból egyenlő amerikai felekezet. Ez a törekvés új volt az amerikai magyar reformátusok között, hiszen addig ahhoz voltak szokva, hogy a konventi gyülekezeteket a hazai, a nem-konventieket pedig azok az amerikai felekezetek tartották fenn, amiknek alkotó részei voltak. A független “mozgalom” tehát új útat tört, de olyen útat, amit az élet igazolt. A húszas-harmincas évek amerikai egyházpolitikája, az “olvasztókemence” keresztyén mezbe való öltöztetése -— amint az ma már nyilván való — csődöt mondott s ugyanakkor a húszas-harmincas évek magyar református frakciói hit
