Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Daróczy Sándor: Az én "mormon őseim"
112 BETHLEN NAPTÁR “Na, ez igazán szerencse. Épen itt jön Mr. Bennett, a volt igazgatónk, nem régen vonult nyugalomba. Igen barátságos úr, beszéljen vele.” Megköszönve a szívességet, bemutatkozom Mr. Bennettnek. Úgy hetven körüli, igen értelmes úriember. “Ez meg ez vagyok. Ha nem is mondanám, a kiejtésem azonnal elárulja, hogy nem itt születtem. Egyébként magyar vagyok.” “Magyar? Én is magyar vagyok.” Nézek rá, tátva maradt szájjal, mint akinek ámulatában még a lélegzete is elállt. “Magyar? Ön magyar?, nyögöm ki nagy nehezen a szót, de hiszen (s hirtelenében nem tudtam okosabbat mondani) a Bennett név nem magyar. . .” “Az nem, de én magyar vagyok s büszke vagyok rá.” Látja az arcomon az értetlenséget s tovább magyaráz “A tizenharmadik században volt önöknek egy IV. Béla nevű királyok az Árpád Házból.” Még tágabbra nyílt a szemem. Hirtelen átvillant az agyamon: no, ez is jó messze kezdi, vájjon hova akar kilyukadni? “Igen”, hallom a hangomat. “Nos, ennek a IV. Bélának sok lánya volt.” A história kölyök korom óta kedvenc tárgyam, különösen magyar jelzővel, de hogy melyik királyunknak hány ija-fija volt, ki tartja azt számon? Mégis gondolkozom. Tényleg, most már eszembe jut, csakugyan, volt neki vagy négy-öt. “Hat volt. Ezek közül egyet a skót királyi család egyik sarja vett el.” Hm. Valóban igy van, jut eszembe. Olvastam én erről már jó régen a magyar-angol történelmi kapcsolatok között. Most már emlékszem arra is, hogy Edinburg körül van egy domb, amit — az esettel kapcsolatban — ma is Hungarian Hill-nek neveznek. Ez az úr csakugyan nem beszél félre. “Nos, én abból az ágból származom, s büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok.” “Isten éltesse, én is büszke vagyok.” “És most miben lehetek segítségére?” Elmondom neki a Kocsisféle esetet, s erre átvezet a katalógus terembe. “Hogy is írják a nevét annak a valakinek, akit keres?” Betűzöm neki: Kocsis. Nincs sehol. Kochis. Igv sem találjuk. Végig próbálom a Kochis, Kotsis, Kotchish, Couchish változatokat: sehol semmi nyoma. Hát mégis csak füllentett az a magyar riportéi'. Az én Bennet barátom biztat, csak ne bosszankodjam, mert ha Kocsist nem is találtuk, az én családom adatai ott vannak.
