Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Daróczy Sándor: Az én "mormon őseim"

1972

111

bizony azok között nem volt egyetlenegy magyar sem; még olyan sem, amelyikről nagy-nagy jóakarattal fel lehetett volna tenni, hogy magyarból rontották el. Egy újabb csalódás. A húszas évek alkalmi riportere álmodott. Hanem azért én valahogyan mégis utána nézek ennek a dolognak. Most pedig nézzünk körül, mit is láthatunk az “utolsó napok szentjei” birodalmában. Mindenek előtt a téglalap alaprajzú, négy emeletes, hatalmas gránit templomot, ami negyven évig épült. Két végén három-három tornya van, köztük a legmagasabb 220 láb magas. Ormán az utolsóítélet harsonáját zengető Moroni “próféta” aranyozott szobrával.

A templom küszöbét csak igazhitű mormon lépheti át, így egyedül a kör alakú hatalmas tabemákulumba mehetünk be, ahol épen egy “püspök” (a mormonoknál minden valamire való épkézláb férfi eléri a püspöki rangot) fejtegette a mormon hit rejtelmeit, jámbor keresztyének nagy megrökönyödésére. Nem állt bennem az ütő s néhány túlmerész állításánál kérdéseket tettem fel. Nehéz lett volna elfogadható feleletet adnia s azzal ütötte el, hogy a “tanítás” után (rövid volt) szeretne velem beszélni. Beszéltünk is, megállapodván a végén, hogy legyen kinek-kinek az ő hite szerint. Hanem ha már egy eleven mormon “püspökkel tárgyalok, lássuk, mit tud mondani abban a dologban, aminek a kedvéért ebben a mormon Sionban megállapodtam.

“Egy ilyen meg ilyen magyar nevet kerestem a Brigham Young emlékoszlopon, de azon nincs. Az információm nyilván hamis.”

Na, csak ne hamarkodjam el a dolgot, mondja, mtrt a keresettet még megtalálhatom. Ránézek: “hol?” Látom ott két utcával feljebb a bal oldalon azt a nagy épületet? Az a “Genealogical Library.” “S az mi fán terem?” — érdeklődöm tovább. “Genealogical Library,” Nemzetség “Könyvtár; sok millió családról őrzi az adatokat.”

“Érdekes”, mondom “s ott kihez forduljak?” “Keresse Mr. Royallt, ő a könyvtár igazgatója s szívesen rendelkezésére áll.

“Elmegyek a mondott helyre. Egy hatalmas épület, valamikor Montgomery Ward áruház volt. Mr. Royallt keresem ilyen meg ilyen ügyben, mondom az információs asztalnál ülő hölgynek.

“Sajnos, ma nincs bent”, kapom a választ. De mielőtt a mondani valóját befejezhette volna, hirtelen felvillant a szeme.