Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Csia Kálmán: Egy vasárnap Erdélyben
92 BETHLEN NAPTAR Órák teltek el amíg a nagy hóban elért a falu templomáig. Azonban már nem tudott istentiszteletet tartani, mert két zsandár várt rá, hogy bekísérjék a kerületi kapitányságra. Ugyanis nagy szálka volt az öreg pap a hatalom szemében. Valóban méregnek tartották ajándékba kapott országuk bőségszarujában. Az egész kerület minden hivatalosa mozgósítva volt ellene. Úgy lestek rá mint farkasok a prédára és ő volt a falu rossza, az idegen hatalmak kéme, mert ő volt a megvetett, gyűlölt, halálra Ítélt magyar lelkipásztor. Késő délután érkeztek meg a kerületi parancsnokságra és a fáradt, éhes, foltos subájú embert betuszkolták a kapitány elé. A regáti százados fiatal ember volt és minden ellenállást kiakart irtani az ajándékba kapott gyönyörű földön. A nagy Bizmárk és Traján római császár volt az ideálja. Nem csak hódítónak, hanem diplomatának is érezte magát. A kancsukát és káromkodást, néha felváltotta finom mosollyal és meggyőző magyarázattal is. A pap ott ált az Íróasztala előtt halálosan fáradtan, ő kényelmesen helyet foglalt a bőr karosszékben, illatos cigarettára gyújtott és majd elkezdte a meggyőző magyarázatát. Mond ember, érdemes kivert kutyának, üldözött vadnak lenni egy boldog országban csak azért, hogy Erdély volt uraihoz hű maradj. Ha esetleg a magyarok vissza jőnek, csak lehulló morzsa, eldobott konc lesz az osztályrészed a szolgálataidért, amit nekik teszel. Gondold mek a dolgot, ne légy martyr hálátlan uraidért. A lelkész csak lassan kezdte a beszédet. Kiszáradt, rekedt torkából úgy jöttek fel a szavak, mint törött sípból a hang. Az én Uraim a százados úrnak is urai. Ugyanis én a Szentháromság, egy igaz Isten szolgálatában vagyok. Az Ő kezéből a szenvedés és büntetés is csak ajándék az én számomra. Mint szent örökséget kaptam az én őseimet is, akiket nem tudok és nem is akarok megtagadni. Az én népem is Isten kezében van. Lehet, hogy kemény anyag Isten kezében és azért törte össze és alázta meg, de ez még nem azt jelenti, hogy halálra ítélte őt. Hidd el uram, mi nem vagyunk a mi népünk sorsának irányítói, sem te, sem én, hanem az Isten. Az én sorsom sem azon dől el, hogy börtönbe vettetsz, vagy megöletsz-é, hanem azon, hogy mit határozott felőlem az Úr. Ugyanis az én hitem szerint a földi lét csak kis epizód a mi életünkben.
