Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Eszenyi László ellenőr: Fidelissimus ad mortem
52 BETHLEN NAPTAR aratott lovas szabadcsapatot vezényelt, melyet róla “Kovats’sches Corps”-nak neveztek el. Összesen tizenhat évig állt a porosz király zsoldjában, számos ütközetben vett részt, többször meg is sebesült. 1761-ben azonban az osztrákok fogságába esett. Hazaárulás és hűtlenség címén fogták perbe és az Udvari Haditanács halálra is ítélte. A fellebbezés során azonban mind a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács, mind pedig az Államtanács egyhangú ítélettel felmentette a vád alól az akkori körülményeket figyelembe véve. Mária Terézia szabadságán kivül ideiglenes elkobzott vagyonát is visszaadta és 1763-ban őrnagyi rangra emelte. A katonai szolgálattól azonban meg kellett válnia. 1762-től 1776-ig Pesten lakott. Erre az időre esik házassága szinyei Merse Franciskával, (Tehát minden ellekező beállítással szemben igenis nős volt!) Sáros vármegye alispánjának leányával. Az Amerikai Függetlenségi Háború kitörésének hírére ismét megmozdul ereiben a nyughatatlan, harcos kunvér, pedig már alaposan benne járt az időben. Mária Terézia útlevelével Velencén és Genfen keresztül Franciaországba érkezik, hol latin nyelvű levélben ajánlja fel kardját és szolgálatát Franklin Benjáminnak, az elszakadt amerikai gyarmatok párizsi diplomáciai képviselőjének. E levélben számos életrevaló tanácsot is adott mindjárt a függetlenségi háború folytatására vonatkozóan. Akkoriban olyan nagynevű katonák siettek az amerikai függetlenségi mozgalom támogatására, mint a francia Lafayette márki és Rochambeau gróf, a német von Steuben báró, a lengyel Kosciuszko Tádé és Pulaski Kázmér gróf. Nem tudjuk, hogy ezek valamelyikével hajózott-é át az Új Világba vagy egyedül kelt útra, csak annyi bizonyos, hogy neve először Pulaski 1778 január 9-én Washington fővezérhez írt levelében bukkan fel, melyben Pulaski melegen ajánlja a veterán magyar huszárt lovassági kiképzőnek. Pulaskit a Kontinentális Kongresszus 1777 szeptember 15-én nevezte ki dandár-tábornoki rangban a lovasság parancsnokává. Az amerikai felkelő lovasság akkoriban négy ezredből állt, melyek azonban inkább hasonlítottak a magyar insurgencióból ismert nemesi felkelő csoporthoz, semmint egy mai értelemben vett, jól kiképzett katonai egységhez. Pulaski, a tapasztalt lengyel lovastiszt, hamarosan felismerte, hogy egységeinek alapos kiképzése nélkül, a lovasságot komoly bevetésekre nem fogják tudni felhasználni. Leveleiben ismételten sürgette és végül el is érte azt,
