Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Körlevél a magyar református Ökumené ügyében
308 BETHLEN NAPTAR TÁJÉKOZTATÓ KÖRLEVÉL ÉS KÉRDŐÍV A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENE ÜGYÉBEN Mióta a történelmi Magyarország határain kívül élő magyar reformátusok legnagyobb egyházi szervezetének elnöki tisztét hordozom, mindig égő kérdésként kinzott a magyar református ökumené ügye. A HÁTTÉR A Magyarországi Református Egyház 1933. évi III. t.c. 9. paragrafusa szerint “a Magyarországi Református Egyház Istentől rendelt feladata idegenbe szakadt hiveink gondozása mindenütt, ahol azt a körülmények szükségessé teszik és a nemzetközi viszonyok megengedik...” Ennek értelmében a második világháború előtt történtek is próbálkozások ez “Istentől rendelt feladat” komolyan vételére, 1938-ban, amikor a ‘ Magyarok Második Világkongresszusa” keretében “az óhazai és külföldi magyarok tökéletes egyetértése és mindenben azonos célkitűzései alapján megalakult a Magyarok Világszövetsége” — Dr. Vasady Béla szerkesztésében megjelent egy tanulmánysorozat “A világ magyar reformátusságának létkérdései” címen. Tudomásom szerint azonban a tervezett nagy, háromkötetes mű a világ magyar reformátusságának helyzetéről már nem jelenhetett meg, még kevésbbé került sor egy magyar református világszövetség megszervezésére. Az Egyetemes Konvent 1948 tavaszán Dr. Dienes Barna előtt ki is fejezte, hogy törvénybeli elkötelezettségének e tekintetben belátható időn belül nem fog tudni eleget tenni. Éppen zért a Németországi és Ausztriai Református Lelkigondozó Szolgálat Elnöksége Nagy Sándor és Soós Géza vezetésével elkészítette az “Emigrációs Magyar Református Egyház” szervezeti szabályzatát 1951-ben. (Később a név “Szórványban Élő Magyar Reformátusok Egyháza” lett.) Mivel ez a tervezet elevenen belevág problémánkba, hadd jegyezzük itt meg, hogy a SZEMRE feladatának tekintette a nyugati világba szakadt magyar reformátusok lelki gondozását, a lelkészi utánpótlásról és világi munkások megfelelő kiképzéséről való gondoskodást, az egyházi képviselet ellátását a magyar emigráció szellemi és kulturális-célú megnyilvánulásainál, és általában véve mindazon egyházi tevékenység végzését, melyet a Magyarországi Ref. Egyház törvényei előírnak az idegenbe szakadt hívek