Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Körlevél a magyar református Ökumené ügyében
1971 309 lelki gondozásának és a világ evangéliumi egyházai által végzett külmissziói munkában való részvételnek kötelességéről. Hangsúlyozták, hogy a kettős egyháztagságot fogadták el alapelvül, mert senkit sem akartak valóságos gyülekezetéből kiszakítani. Vagyis a SZEMRE-nek tagjai lehettek gyülekezetek, missziói egyházi szervezetek, lelkészek, egyházi munkások, illetve hívek, akik csatlakozásukat az egyház intéző szervének, a Konszisztóriumnak írásban bejelentették. Maga a Konszisztórium az országokként kiküldött egy egyházi és egy világi képviselőből állott, akik lehetőleg évente egyszer egy alkalmas helyen találkoztak az emigrációs egyház összes fontosabb kérdéseinek a megbeszélésére. A Magyar Evangéliumi Világszolgálatot a maga missziói szervének tekintette és elsősorban ezen keresztül juttatta el tagjaihoz az egyházi sajtó termékeit. Szervezetileg a SZEMRE a Presbiteri Világszövetségbe kívánt tartozni, s büszkén hivatkozott arra, hogy Brunner Emil nagy örömmel vállalta képviseltüket a világ református egyházai élőtt. Működése határidejéül azt az időt szabta meg, ‘amig a Magyarországi Református Egyház teljes cselekvési szabadságát visszanyeri és gondoskodását a nyugati világba szakadt magyar református hivekre szabadon ismét kiterjesztheti.” Tudtommal e terv gyakorlatileg sohasem valósult meg. Soós Géza még 1951-ben az Egyesült Államokba vándorolt ki, s nem sokkal később mind ő, mind Nagy Sándor megérkeztek ama hazába, melyből nincs kivándorlás. . . A JELEN ÉRDEKLŐDÉS Az utóbbi időkben újabb érdeklődés nyilvánul me^ a magyar református ökumené iránt. Kétségtelenül oroszlán-része van ebben Daróczy Sándornak, aki a Bethlen Naptár lapjain igyekezett évről-évre áttekintést adni az öt földrész 26 országában szétszórt magyar reformátusok helyzetéről és létkérdéseiről. Különösképpen a legutóbbi két évkönyvben találunk sürgető hangokat. íme nehány idézet: “A Bethlen Naptár 1957 óta tartja számon a szétszórt csoportok életét. Mondanunk sem kell, hogy ennél jóval erősebb, több eredményt hozó kapcsolatra van szükség. Azt pedig még kevésbbé kell mondanunk, hogy ennek a segítésnek első sorban nem az Amerikai Magyar Református Egyesületen, illetve a Bethlen Otthonon és évkönyvén, hanem egyházi csoportjainkon keresztül kellene történnie. Egyházi csoportjaink, ha másként
