Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dél-Amerika
1971 141 megél, (különösen, hogy most már a lakás gondja sem terheli) s a kétnyelvű munkát is el tudja végezni. Erre a szolgálatra a buenos airesi teológián tanult Nagy Attilát hívtuk el, akinek uruguayi felesége s egy gyermeke van. Nagy Attila lelkipásztort július 12-én iktattuk be ünnepélyes keretek között hivatalába. Adná Isten, hogy a megvalósulandó magyar ref. ökumené az ilyen szórványban élő gyülekezeti problémára is megoldást hozzon, mert csak az alkalomszerű külföldi adományokra nem lehet majd egy lelkészcsalád megélhetését alapozni. A gyülekezet augusztusban ünnepélyes diszebéd keretében búcsúzott volt lelkipásztorától. Megható és ünnepélyes pillanat életünkben a búcsúzás s amikor itt, a Bethlen Naptár lapjain is búcsúzom ettől a gyülekezettől, első szavam a hála az isteni gondviseléssel szemben, azért, hogy szolgálatra, az uruguayi magyar egyház szervezésére, haj lék építésére elhívott, eszközül használhatott s tíz éven keresztül erőt adott, megtartott. Mindenem; életem, munkám a Mindenható kezében van. Tudom Nála nélkül semmit sem tehettem volna. Előtte leborulok, Hozzá könyörgök, hogy árassza rám kegyelmét, hogy az újonnan rámbízott munkaterületen is az Ő ügyét szolgálhassam. A mindig újjáteremtő Isten kegyelmébe ajánlom ennek az egyháznak új lelkészét, munkásait és tagjait. Végezzék a további munkát is Isten áldásával! Ő az életnek s a biztos győzelemnek Istene! Kovács Pál A VENEZUELAI LELKIGONDOZÓI MUNKA TÖRTÉNETE ÉS JELENLEGI HELYZETE Örömmel teszek eleget annak a kedves megbízásnak, hogy a rendelkezésre álló rövidke pár sorban megírjam egy Venezuelában, mélyen az ország belsejében élő magyar református család egyházi és hitéletét. Megérkezésünk Venezuelába A hosszú és szédítő kanyarokban dús úton kígyózott fel rozoga autóbuszunk a tengerpart trópusi hőségéből az 1000 méter
