Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Pántea Erzsébet, a magyar misszionáriusnő

110

BETHLEN NAPTAR

Ezekben az időkben >ok protestáns gyülekezet lelkipásztor nélkül maradt, mert azok visszatértek Európába. Ő amerre járt, hirdette az eltávozottak helyett köztük az Igét. Ezalatt egy alkalommal lemaradt Borneon a repülőgépről. Hogy mikor mehet tovább, teljesen bizonytalan volt. S ekkor — a Lélek vezetésére — elment a fő elöljáróhoz s segítségét kérte. De az sem tudta, hogy mikor lesz ismét repülőjárat. Eközben bejött az irodába egy jávai herceg s amikor meglátta őt fehér üdvhadsereges tiszti ruhájában, kérdésekkel árasztotta el, mert régóta szeretett volna tudni az üdvhadseregesek munkájáról. Pántea Erzsébet azt mondotta, szívesen válaszol minden kérdésére, csak alőbb azt mondja meg neki, mikor mehet tovább Batáviába?

Óh, ez egyszerű dolog, mondotta a herceg. Az állami tisztviselőknek mindig van hely fenntartva a repülőgépen.

így gondoskodott Isten továbbjutásáról s adatott neki alkalom arra is, hogy a jávai hercegnek is bőségesen bizonyságot tegyen Krisztusról s az ő “nem zugolyában lett” dolgáról.

Fehérek számára egyre nehezebb lett a helyzet s szűkült a szolgálatok lehetősége s igy ír helytálló, hű szívvel ezekről az időkről : “Már 28 éve tisztnő vagyok. Nem akarom munkámat feladni. A jó Isten küldött engem missziói munkára és én itt maradok akkor is, ha meg is kell halnom. Itt maradok mint szegény, boldog missziónáriusnő, amig Isten magához nem hiv. Én szerettem ezt az országot és ezt a népet. Itt már nagyon kevés misszionárius van és mindenkire nagy szükség van.”

Lábai azonban nem birták tovább a gyaloglást. Mennyit is ment 28 év alatt! 55 éves korában nyugdíjazását kérte. Letelepedési helyül Újzélandot választotta, miután haza nem jöhetett.

ELVESZITHETETLEN MAGYARSÁGA

Magyar mivoltát Istentől kapott örökségnek, adománynak tartotta s igyekezett azt megőrizni. Nemcsak kis magyar zászlót vitt magával, amikor elindult Indonéziába s kinti első karácsonyán karácsonyfája fölé tűzte, hanem sokszor hangosan olvasta magának a magyar bibliát, hogy magyar szót halljon. S milyen boldog volt, mikor több mint 10 év után kint egy holland tisztviselő magyar feleségével találkozott s egész éjszakát átbeszélgethette magyarul. Utolsó húsvétjáról is így írt Újzélandból: A húsvéti napokat magyaroknál töltöttem, ettem töltött paprikát paradicsommal. Ha itt-ott van alkalom otthonit enni, olyan boldog vagyok, mert mégis csak hazai íz az.