Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Versek - Elbeszélések
1970 93 Nem volt időm megkérdezni tőlük mi történt velük. A következő tavasszal halott volt a kaptár, nem zengett benne többet a baka nóta, sem a jókedvű munkások dala. Eltörött kardok, rozsdás szuronyok, tépett szárnypalástok alatt feküdtek a hősök és egészen eltorlaszolták a kaptár bejáratát. Egy májusi reggelen amikor megakartam tisztítani a halott kaptárt, azt vettem észre, hogy egy új rajnak a gyermekei katonai pompával temetik a meghalt hősöket. Ott az elpusztult holttestek alatt egy új család megtalálta az életadó mézet, egv fényes múltnak szent örökségét és újra megtelt a kaptár szorgalmas nektárt gyűjtő, virággal csókolódzó, napfényben fürdő méhekkel. Sokszor gondolok a mi sorsunkra, amikor méheimre emlékezek. A sorstól adott útlevélre odaírták, hogy nincs visszatérés a mi számunkra. Sorainkból dőlnek is ki a harcosok. Vájjon meddig álljuk a vártát? Annyi azonban bizonyos, hogy ameddig élünk, szent csodák történnek velünk. Egy hallgatásra Ítélt szétszaggatott, megcsúfolt népnek itt mi vagyunk a szószólói, lelki őrei. Ami nekik fáj, mi kiáltjuk világgá. Amit ők bekötött szemekkel nem láthatnak meg, azt mi bizonyosan látjuk. Imánk, könyörgésünk, kiáltásunk nem egyszer repült már át a Tengeren és a Lajtán. Dobruzsában a munkalágerek ajtóit sarkából rúgta ki és a halál székely vőlegényei haza tértek. Egy drága professzorunk fogalmazása szerint, mi kihelyezett magyarok csináltunk már olyan kalákát, hogy tengerparttól a tengerpartig hid épült a bujdosóknak ide mi hozzánk. Vannak olyan elnémult harangjaink amelyek jó hirt és megtartó kiáltást kongatnak ma is. Mind ez azért történik velünk, mert a múlt hitének, szent csodáinak, bizonyságainak kősziklájáról nézzük a világot és őrködünk azon a helyen, ahová állított az Úr. Csia Kálmán Minden a régiben maradna és mi is a régiek maradnánk, ha nem 6 vett volna a kezébe, aki mindent újjá tesz. Gyakori kísértés, hogy az ember nem az Isten akaratát, hanem a szenzációt keresi. Az alázat kész az Isten akaratát cselekedni. Az ÉN szeretné ezt a látszatot kelteni és ennek a leple alatt a maga kénye-kedve szerint élni.
