Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Versek - Elbeszélések
94 BETHIvEN NAPTÁR Nyíró József: SZÓRVÁNYTEMETÉS A fagyott föld dongott a lépteik alatt. Az est már a dombok mögött bujkált. A levegőben erősen érzett a füst. A szürkülő mezőket már megdermesztette a fagy és elerőtlenítette a testeket. Az ember térdig járt a földön terjengő kékes homályban. A fák már kezdtek szakállat kapni, ijedt ágaik össze-vissza álltak, ahogyan a délelőtti vihar szétzilálta. A zúzmara csendesen öltöztette őket, mint a halottakat. Teljes szélcsend volt. A lélegzet azonban nehéz volt, mert a száraz hideg nyomta a tüdőt. A parasztok nem törődtek vele. Itt laktak az úton, soványra húzva magukat. Laposra fázva szedték a bocskort, kieresztett ingük legyezte a feneküket. Hirtelen megálltak és úgy csodálkoztak rá az idegen papra, mint bivaly. Bátorság kellett hozzá, hogy az ember elhaladjon mellettük. Fátyol János alig beszélt. Tiszteletből fellépésről hátrább követte a tiszteletesurat és biztatta, hogy: “Mindjárt ott vagyunk!” Szeszélyesen fagyott, tömör marhaganaj, kilúgozott lótrágya tornyosult előttük lépten-nyomon. — Ki kellett pakolóznunk a ravatallal az udvarra, — hajolt előre Fátyol János — mert a két koporsó a házban nem fért. — Két koporsó ? — lepődött meg a pap, aki semmit se tudott a faluban történtekről. — Hát két halott van? — Van ott több is ! — Hány ? — Ajaj ! Ha én azt meg tudnám mondani! A pap úgy visszahökkent, mintha nem akarna tovább menni. — Miféle halottakról beszél maga? — Azokról, akiket az öreg templom alatt kaptunk! — világosítja fel Fátyol János. — Erről nem tud a tiszteletes úr? A régi magyarokról, akiknek szenes csontjait szekérszámra szedtük össze s ma temetjük őket is! —- Régi magyar csontok a templom alatt ? — Azok istálom! Valóságosan azok. Van közte férfi, asszony, gyermek, öreg, fiatal. Mégsem áshattuk vissza őket, mint a szemetet, ahogy a királyi ügyészség rendölte. — Királyi ügyészség? —- A jegyző úr jelentést tett róla, mert aszondja, hogy bűntény is foroghat fenn, s szegény Sándort se lehetett az ügyészség
