Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Versek - Elbeszélések
88 BETHLEN NAPTÁR LELKEK PARASZTJA Apám paraszt. A föld parasztja Amit vet, azt le is aratja. Sok kiizködését a tavasznak megfizeti nyáron az asztag, amely a szérűben aránylik s minden kalász ád hatvan annyit. — Én a LELKEK parasztja lettem. Eddig csak szántottam, vetettem s még hosszú évekig, ha élek, vetője leszek az Igének, s elkophat rajtam a palást, nem érem meg az aratást. Boldog, ki megpihenve néz szét s látja vetése zöldelését, látja, hogyan szökken kalászba s hogy munkája nem volt hiába! — Próféták sorsa lett a részem: elszórni magamat egészen, sokszor szívek kemény falára, vagy süket pusztába kiáltva! De vetek, magam megtagadva; a növekedést Isten adja. Eszköz vagyok, mely gyorsan vásik, s nem tart ki a nagy aratásig, de — amíg éltet ■—- boldogan Istennek áldozom magam s tudom, hogy nem vetek hiába, mert egyszer majd, — csodák csodája! én is maggá, kalásszá válók, learatnak égi kaszások s az Úr, ha rám hull Fia vére, betakar mennyei csűrébe. Bódá8 János
