Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Versek - Elbeszélések

1970

89

FÉNYLŐ BÚZATÁBLÁK KÖZÖTT

Ha olykor lassú esti sétán Az országút merengve páros Sor jegenyéjét messze járom S mögöttem elmarad a város, —

Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban, Nyújtózkodnak a sárga táblák Fénylőn, komoran, mozdulatlan;

Valahonnan az erdőszélről Viszkető kis szelek sziszegnek,

De keleti, ős lustasággal A nagytáblák alig zizegnek;

Alszik a sűrű, jó magyar föld,

S oly különös, ahogy mogorván Sütteti sok búza kalászát,

Mint sörényét egy vén oroszlán,

Mely idetévedt Európa Hegyei s tengerei közzé,

S vadásznak rája ezer éve S ezer tőr és háló kötözné, —

És már nem bánja. Elcsigázott Remek teste elnyúlt a napban,

Már néki mindegy, várja sorsát Fénylőn, komoran, mozdulatlan;

Vagy tán egy bősz ugrásra vár még? S kalászvillantó esti tűzben Nagy ős dühét forralja lassan, Félelmesen és egyszerűen?

S majd talpa nagyságos ütése Végigrendül Európa hosszán,

Mielőtt elaludna végkép,

Az Ázsiából jött oroszlán?

Ki tudja? Ó, te furcsa, drága,

Vad búval és bő vérrel ázott Komor magyar föld, csöndes este Megsimitom fénylő kalászod;