Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Versek - Elbeszélések
86 BETHLEN NAPTÁR AZ ÍREK ŐSI ÁLDÁSA Legyen áldott a fény, mely rád világit és Legyen áldott a fény, mely benned van. Áldott napsugár aranyozza be a lelked és Melegítse fel a szíved, míg úgy nem lobog, mint a kandaló tüze. így minden idegen betérhet hozzád melegedni és a te testvéreid is. Ragyogjon két szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, Mely a nagy viharban eltévedt vándorokat hívogatja. Legyen áldott a langyos édes eső is, cseppjei hulljanak lágyan telkedbe, Hogy kicsalogathassák onnan a kis virágokat, Melyeknek illata majd betölti a levegőt. De legyen áldott a nagy vihar is. Rázza meg lelked, hogy azt tisztára és fényesre mossa és Hagyjon benne sok kis tavacskát, melyeknek tükrében majd meglátszik az Ég kékje s időnként egy-egy csillag is. Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, Hogy kedvesen fogadjon téged, bármerre vezessen is útad. Legyen a föld áldott, mikor a nap terhétől fáradtan lepihensz és Legyen nagyon-nagyon könnyű, mikor majd egykor künn alatta pihensz. Olyan könnyen és lágyan terüljön el fölötted, Hogy a lelked kiröppenhessen a magasba és szállhasson fölfelé, Hogy elérhesse útja végén az Istent. .. Néha zúgó szelekbe öltözik, de néha könnyű, hófehér madár. Alázatos, csendes, kicsiny legyen, aki pünkösdre vár. Lehet, csak halkan rezdül meg a lég; szelíd szavak suhannak rajta át. Boldog, ki a galambszárnyak alatt megalázza magát. Az erőt érez, erőt, diadalt, míg aki zúgó, sebes szélre vár, meg se sejti, hogy ott járt, elsuhant a hófehér madár. T. E. PÜNKÖSD
