Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Halottaink

1970'

229

BORSAY PÉTER SAMUEL

(élt 24 évet)

Borsay Péter Sámuel, született 1945 február 17.-én, Budapesten, hősi halált halt 1969 május 31.-én Vietnámban. Csak néhány sor, csak 24 esztendő s mégis mennyi könny és mennyi fájdalom.

Péter önként jelentkezett. Nem hitt háborúban, emberi szenvedésben, de esküjét mindhalálig komolyan vette. Amikor 1965-ben amerikai polgár lett, megesküdött, hogy ha kell, életét is adja azért az országért, amely kitárta karját annyi vándor előtt, az ő családja előtt is. Hiszen nem is olyan régen, egy zászlószentelési ünnepélyen szavalta anyai nagyanyja, Ivácson Józsefné versét:

Idegen országnak idegen zászlaja,

Szivem a háláját előtted lerója.

Mert az az ország, amelynek szine vagy,

Sok, hazáját vesztett embert befogad.

Nekem is otthont, kenyeret adott:

Ennek az országnak én adósa vagyok,

Ezért a zászlóért én, ha kell, meghalok.

Azért halok meg, mert magyar vagyok,

Mert magyarnak lenni, az kötelez arra,

Hogy becsülettel beálljak a sorba.

Ne legyen az élet nekem akkor drága,

Hogyha ez az ország tőlem ezt kívánja.

Péter 1966-ban szerezte meg diplomáját a West Virginiai Állami Egyetemen, ahol édesapja a klasszikus nyelvek professzora. A következő évben ugyanott mesteri fokozatot kapott és mint tanársegéd tanított. Mesteri fokozata elnyerése után még egy évig tanított szónoklattant, retorikát. 1967 december 27.-én elvette Peggy Anderson-t, akivel együtt járt az egyetemre. 1968 október 1.-én vonult be mint önkéntes. 1969 április 9.-én érkezett Vietnámba, ahol a Légi Huszárságnál szolgált.

Springdale-en prédikált először. Egyetemi évei alatt szinte