Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Ausztrália

1970

217

érezhető. Ez annak tulajdonítható, hogy a gyülekezet az év elején át tudott költözni új központjába, a Magyar Otthonba. Végre nem kell megkérdezni a vendéglátó helyi gyülekezetektől, hogy mehetünk-e ezen a napon vagy a másikon oda, hogy istentiszteletet tarthassunk. A Magyar Otthon ugyan nem a miénk, de megvételéhez komoly összeggel járultunk hozzá és így számunkra bizonyos jogokat biztosíthattunk. A hónap második és negyedik vasárnapjának reggelei a mieink. Ha valami más időben is oda akarnánk menni, akkor csak szólni kell, hogy megyünk, s ha nem volt előre lefoglalva, akkor nincsen akadály. Mint jelentettük, az egyik család oltárt, a másik oltárterítőt, a harmadik kelyhet adományozott, s legutóbb egyszerre csak megjelent minden bejelentés nélkül az a térdeplő is, amire az evangélikus híveknek szüksége van az Űrvacsoránál. Templom ez az egyszerű terem minden vasárnap. Ott akarta megkcreszteltetni gyermekét az egyik házaspár. Ott akar Úrvacsorát venni a gyülekezet. Oda jönnek el kétszerannyian, mint azelőtt, minden istentiszteletre, s karácsonykor 41 felnőtt, 18 “ifjú” és 11 gyermek töltötte meg a termet és 31-én járultak az Úr asztalához. Pedig a számontartott “egységek” csak 40 körül vannak.

2) Adelaidebe, amelyik a perthihez hasonló “közös egyház”, sikerült ötször “beugrani” és Isten segítségével egy napot húsvétkor, egyet pedig szeptember elején látogatásokkal eltölteni. Ma már nem vagyok “vendégszónok”, akit kíváncsiságból még idegenek is eljönnek meghallgatni, hanem kialakult az a közösség, amelyik még azt sem bánja, ha a gépmadár késik, azt sem, ha a szokásos fél 4 helyett 6 órára kell jönni, de jön, mert épülni akar a közösségben egymás hite által. Ott is kezdenek az arcok ismerősek lenni, ott is egymással egybefonva száll az ének és a fohászkodás és erősödik a tudat, hogy csak a közösségben, a “hívők közösségében” van az erő, lakozik Isten Szentlelke. Megvolt, de elmúlt a válság, összefonódnak a kezek és velük összefonódik a többi ausztráliai magyar evangélikus vagy közös gyülekezet lelke is. Idén talán sikerül hatszor szolgálni közöttük.

3) Melbourneben elmondhatom, hogy mindenkit személyesen ismerek. Ma már nem ismerkedni megyek, ha valakit meglátogatok, hanem “haza”, “hittestvéreimet” köszöntem. Nem kell bejelentés, nem kell felkészülni, ha valaki otthon van, akkor nem számít az, hogy miben zavarom meg, elbeszélgetünk minden zavar nélkül a mosókonyhában, a kamrában, a kertben, piszkosan vagy fel nem