Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Ausztrália
218 BETHLEN NAPTÁR öltözve, nem számít. Ismerjük egymást és így szeretjük látni egymást. Az istentiszteletekre egyre többen jönnek el rendszeresen, s a 6 beszolgálás alkalmából csak egyszer volt 60-on alul a hívek száma ott, ahol eredetileg csak 55 “egységet” tartottunk számon. De karácsonykor (dec. 1-én) 84-en voltak jelen és 54-en vettek Úrvacsorát. Talán semmi se mutatja jobban az élő gyülekezet vonzó erejét mint az a tény, hogy ebben az évben 20 új címet kaptunk, olyanokét, akikről nem tudtunk eddig. Ezek vagy maguk jöttek el, mert hallották valakitől, hogy mekkora a közösség érzése, vagy mások jelentették be őket azzal, hogy ezeket is meg kellene hívni. így történt, hogy még mielőtt a fejleményekről tudtak volna, a gyülekezet vezetősége előre évi 6 szolgálatot tervezhetett bízva abban, hogy az anyagi kérdés is megoldódik. 4) Sydneyben is megkezdődött a szélesebbkörű elfogadás. A gyülekezet hűséges magva lassan kezdi befogadni az “új tanítót”. Nem csoda, mert egy olyan valakit vesztettek el, aki egészen az övék volt hosszú éveken át. S az iskolából tudom, hogy könnyebb egy egészen új osztályt átvenni, mint valakiét. Hiszen a diákok önkénytelenül is mindig összehasonlítják az újat a régivel. Ő nem így csinálta, ő nem így mondta, ő nem ez volt, vagy az. Ezért volt a helyzet nehezebb. Most sincs arról szó, hogy felejtsük el, ítéljük el a régit, hanem arról, hogy fogadjuk el az újat és én tudom, hogy ez milyen nehéz. De Istennek lelke működik ott is és bár nem számíthatunk szenzációs fejleményekre, szenzációs eseményekre (ilyenek nem voltak Melbourneben sem), a fejlődés megkezdődött. Nincs is szükség szenzációkra, elég ha hűségesen dolgozunk minden nap és egyre másra jelentkeznek azok, akik hajlandók fokozottan munkát vállalni a szervezésben, a látogatásokban, a külkerületiek összehozásában úgy, hogy kialakul majd az a kovász, amelyik megkeleszti a kenyeret és forrásnak indítja a bort. Karácsonykor 104-en jöttek el és 41 Úrvacsorázó volt. Azzal kezdtem: kel a kenyér, forr a bor . . . Jézus azt mondja egyik példázatában, hogy nem töltenek új bort régi tömlőbe, hanem az új bort új tömlőbe kell tölteni. Ezt az új tömlőt az ausztráliai magyar lelkigondozás egységes alapokra való helyezése jelenti majd, aminek egyházjogi kialakulása folyamatban van. Csak ne felejtsük el sohasem alázatosan, hogy a kenyér Krisztus teste, a bor pedig az Ő vére és hogy nem emberi erőfeszítésekben, hanem ezek megváltó mivoltában van az a feszítő erő, amelyik élő gyülekezetté teszi az egyes templombajárókat. Kemény Péter
