Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Dél-Amerika

1970 193 Jó volt együttlennünk templomszentelésünkön, majd zsina­tunkon Apostol János, Gridi Papp Árpád brazíliai és Szabó Imre buenos airesi lelkészekkel, feleségeikkel és a népes buenos airesi gyülekezeti küldöttséggel. Szépen időzítette ezt az Úr Isten, hogy épp nálunk, egy aláhanvatlóból — templomszentelővé lett gyüle­kezetben ölelkezhetett össze a képviselőkön keresztül Észak és Dél szétszórt magyarsága, az egymást-keresés és egvüvétartozandó­­sági érzés meleg szeretetében. Ünnepünkön mint egy Atyának gyermekei, a mag3'ar, a lit­ván, r. kát. valamint a methodisták, menoniták stb. lelkipásztorai és gyülekezeti küldöttei szőtték a szivárvány szép színeivel a test­véri kötelék szálait, Isten keg}relmének szimbólumát. Isten velünk való csodájának végét azonban e felemelő ün­nepség még nem jelentette. Most kezdődött csak igazán az, hogy “jelek és csodák történjenek a Te Szent Fiadnak, a Jézusnak a neve által.” (Csel. 4:30.) Mert az első házrészlet fizetésével egy cent nélkül marad­tunk. Három részlet volt még hátra: 3x600,000- peso (összesen kb. $7,500 USA) félévenkénti törlesztéssel. Fogalmunk sem volt honnan kerül majd a következő fizetésre. A második részlethez épp templomszentelésünk előtt kölcsön kellett kérnünk 1,000, - dollárt, melyet Daróczv Sándor az északi gyülekezetektől hozott adományaiból azonnal vissza is fizethettünk. Azonban minden egves részletfizetéssel szinte egy cent nélkül maradtunk. Csodá­latos volt azt látnunk, hogy a fizetési határidők lejárta előtt szinte egykét héttel hogyan futott össze nemvárt helyekről 600- 700,000, - peso. Mindig annyi, amennyire éppen szükségünk yolt, sem több sem kevesebb. Az utolsó fizetési kötelezettségünk ez év május 17-én volt, s ez töltött el bennünket a legnagyobb aggoda­lommal. Nemcsak azért, mert márciusban a szükséges 3,500 dol­lárnyi összegből mégcsak 150 dollárunk volt, de a végleges átirás az egyház nevére, az adás-vételi szerződés megkötése is erre a határ­időre esett, melyhez az egyház szabadalomlevele, jogi személyisége is szükséges volt. Enélkül a végleges átirás halasztása kb. egy­két évig tartó huza-vonát és vagy 1,000 dollár veszteséget jelen­tett volna. Az itteni viszonyokhoz tudni kell, hogy egy állami szabada­lomlevél megszerzése igen körülményes, sokszor évekig tartó tor­túrát jelent. (Az Uruguayi Prot. Egyházak Szövetsége már közel 1 éve vár erre.) Március végén és május elején a Ref. Világszövet­

Next

/
Thumbnails
Contents