Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
108 BETHLEN NAPTÁR Látogatások Mivel az uruguayi, közelebbről a montevideoi magyarság egészét meg akartam ösmerni, igy sorra vettem a többi magyar közösséget. Könnyű dolgom volt. Csak a római kathólikus hitközséget és a Magyar Otthont kellett meglátogatnom. A magyar kommunistáknak ugyan van egy elég népes csoportjuk és saját klubházuk, de ott református papot nem szivesen látnak (másfélét sem) s igy nem háborgattam őket. A római kathólikus hitközség temploma ép úgy lakóházból van átalakitva, mint a reformátusoké. Befogadó képessége sem nagyobb: úgy ötven ülőhellyel. Lélekszám szerint természetesen jóval többen vannak, mint a reformátusok, de templomlátogatásuk olyan, mint általában az uruguayiaké, tehát alacsony. Pedig a papjok, Prost János olyan, mint egy falatkenyér. Különben a két felekezet papja-népe jóban-rosszban együtt van és ez sokat segít. A Magyar Otthon értékes épülettel, szép vagyonnal s főkép értékes, jelentős számú tagsággal rendelkező alakulat. Magyar kulturális célokat szolgál és pedig nemcsak papíron, az alapszabályban, de tényleg. Elnöke, Gáli László, derék magyar üzletember, lelkiismeretes tisztviselőtársaival együtt eredményesen szolgálja a közös magyar célokat. Tovább utazásom előtt az Otthon vendége voltam és kedves emlékem marad az a tettetés nélküli barátságos légkör, ami ott körülvett. A magán látogatások közül egyet különösen ki kell emelnem. A templomszentelésen ott volt egy fiatal svájci házaspár. Reformátusok, de nem magyarok. Hogyan kerültek magyar templomba? “Ide járnak rendesen”, magyarázta az én Kovács Pali öcsém. “Igen szimpatikus emberek, ma este meglátogatjuk őket. Érdemes lesz.” Este aztán a Pali barátom öreg batárján elzötyögtünk a város egyik rezidenciális negyedébe svájci barátainkhoz, Sager Ferdinándékhoz. Magas, szőke, igen kellemes modorú 35 körüli fiatal ember, a felesége nagyon jó megjelenésű, barátságos, igen értelmes fiatal asszonyka. Magyarul üdvözölnek. Nézek, mint aki nem ért dolgokat. Miért tudnak magyarul? Négy évet töltöttek Pesten, mint a svájci követség tagjai. Most helyezték át őket onnan ide. A magyarokat igen megszerették. Nem kellett bizonyitaniok. Mindketten folyékonyan beszélik nyelvünket s például Fritznek a kiejtésén alig van idegen íz. Azután a lakásuk való
