Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
1970 169 ságos magyar népművészeti muzeum; szebbnél szebb kerámiai tárgyak, kézimunkák, faragások, festmények gyűjteménye. Csak ámultam és ámultam. A jó Isten adna nékünk sok olyan barátot, mint Sager Ferdinándék, akik német anyanyelvű svájciak s mert reformátusok, Montevideoban a magyar református templomba járnak imádkozni. Brazília Útam harmadik állomása Brazília volt s ott főkép Sao Paulo. Ide december közepe felé érkeztem. Az úti alkalmatosság a Pluna nevű repülőtársaság egy sok vihart látott, kétpropelleres kis gépje volt. Ez himbálózott velünk úgy öt óra hosszat, amig végre földet értünk. Útas kevés volt, de persze magyarok erről sem hiányozhattak. Alig indultunk el, mellém ül egy olyan középkorú férfi. A repülőállomáson hallotta, hogy magyarúl beszéltem. O is magyar, magyar zsidó. Pick Györgynek hivják, Szegedre való. Sao Pauloban lakik. Természetesen én is megmondtam a nevemet s hogy református pap vagyok. Hozzáfűztem még, hogy engem az emberek önmagukért érdekelnek, őket önmagukért értékelem minden felekezeti, vagy nemzetiségi jelző nélkül. . . Jól esett neki, pedig nem udvariaskodtám, csak a meggyőződésemnek adtam hangot. Új barátom az átellenben ülő házaspárra mutatott: szintén magyarok. Bemutatkoztam. Dr. Ajtay György, mondja az új ösmerős. Tanár az egyik brazil egyetemen, anthropológus. Különben neki is van egy Daróczy Sándor nevű rokona. — Nézek rá. “Hová való? — “Kabára”. — “Akkor értem,” folytatom a szaggatott diskurzust. “Az én családom püspökladányi, bár én nem ott nőttem fel, de a nagyapámtól hallottam, hogy Kábán rokonaink vannak.” Most már tényleg igaz, hogy a világ kicsi, de az még igazabb, hogyha két magyar összekerül, akár Kutyabagoson a fogadóban, akár Brazilia fölött a levegőben, húsz másod perc alatt kisütik, hogy rokonok. Humorosnak hangzik, de szivet melegítő. Sao Paulo Sao Pauloban a repülőtéren már várt rám Apostol János derék gondnokával, id. Poór Imrével. Meleg kézszoritások, tettetés nélküli örvendezés után Poór gondnok úr nagyszerű autóján megyünk a városba. Magas hegyek koszorúzta fennsíkon épült. Messziről úgy hat, mint egy őserdő: magas, hatalmas gyufás doboz alakú épületóriásokból álló erdő. Több mint négymillós lakosú, Brazilia ipari és kereskedelmi központja. Olyan iramú és
