Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
1970 167 Mivel a zsinat széles körű tárgyalásairól felvett terjedelmes jegyzőkönyv ösmertetésére helyünk nincs, így csak a határozatok velejét magában foglaló Kiáltványt közöljük. A LATIN AMERIKAI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATÁNAK KIÁLTVÁNYA Mi, a Brazíliai, Uruguayi és Argentínai Magyar Református Egyházakból álló Latinamerikai Református Egyház 1968 december 8, 9 és 10. -én az uruguayi Montevideoban, Punta del Este-n és ismét Montevideoban ülésező Zsinata — ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk hogy: I. Alkotó része vagyunk a tér, idő, államforma és gazdasági rendszer feletti Magyar Református Egyháznak, amely mint ilyen, egy és oszthatatlan. 11. Ennek emberi viszonylatban bizonyságtévő, hivatásukat szabadon gyakorló tagjaival, úgymint a. ) az Amerikai Egyesült Államokban lévő Amerikai Magyar Református Egyházzal, a United Church of Christ Kálvin Kerületével s ugyanazon egyháztest többi magyar gyülekezeteivel, a United Presbyterian Church Magyar Konferenciájával, más felekezetekben (Reformed Church in America, Presbyterian Church in America) élő, de a Magyar Református Egyház ismérveit magukon viselő gyülekezeteivel; b. ) a Presbyterian Church és a United Church in Canada, c. ) a Presbyterian Church of Australia, Űj-Zéland, Délamerika, valamint Nyugateurópa magyar református egyházi közösségeivel a legszorosabb kapcsolatban óhajtunk élni, az ezt biztosítandó és így mennél előbb megvalósítandó Magyar Református Ökumené (Magyar Református Egyházak Világszövetsége) keretein belül. Az ennek megvalósításában való részvételre magunkat elkötelezzük, tudván, hogy az egymás terhe hordozásának törvénye azt anélkül is parancsoló szükséggé teszi, ül. Az Ür Krisztusról való bizonyságtevésben külső kényszer által akadályozott testvér tagegyházaink megpróbáltatásaiban igaz szívvel osztozunk. A kényszer alatt és következtében gyengéket megértjük. A maguk érvényesülését, múló dicsőségét keresőket, a “tévelygő csillagokat” sajnáljuk. Az élet koronájának örököseit, a mindhalálig hívőket áldjuk. Fogoly tagegyházainkért imádkozni, kényszerű helyzetükből való szabadulásukért az Ür törvényén belüli eszközökkel, mint akik lélekben velük egyek vagyunk: munkálkodni meg nem szűnünk. IV. Az Ür Jézus főpapi imája értelmében testvéri közösségben érezzük magunkat az Isten egy, egyetemes, kezdettől fogva létező Anyaszentegyháza földi vetületében, a küzdő Egyházban mindazokkal a közösségekkel, amelyek Istent a Jézus Krisztusban az ige és a Szent Lélek által igazán ismerik, imádják és szolgálják. Valljuk, hogy a földi élet megőrzésére, meggazdagítására, megszépítésére s az örökkévalóságba való átmentésére sem égen, sem földön nem adatott más mód és eszköz, mint az Anyaszentegyház, amely az Ür Krisztus teste. Az ebben való hitben őrizzen meg mindnyájunkat a Szent Háromság egy örök Isten. Ámen.
