Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
1970 SVÁJC GENF, MINT "VONZÓERŐ” 137 Párizs szépségéről, Róma hatalmáról vált szólásmondásképen ismertté. A világ reformátusai Genf városát és Kálvin képzetét vésték be épolyan mélyen emlékezetükbe. — Nemrégen egy spanyol munkásember temetésén vettem részt, mert az itteni francia egyház ruha-s butorszétosztó telepén dolgozott. Mialatt a sirból kiemelkedő Jézus képét néztük a pap s a koporsó mögötti falon elhelyezett freskón, a sokfélelmű kis spanyol gyülekezet minden tagja csendesen sirdogált, amint beszélt a pap. S ez, — mint nagy-nagy vigasztalást — hozta oda a halott élményét, aki nagy földi kegyelemként vette, hogy egyáltalán Genfbe s Kálvin városába jutott s itt élt. Genf megszakitatlanul, folytonosan hat ránk is, magyarokra. — Egy pap-családból nemrégen svájci látogatásra érkezett meg a fiú. — Ha én magam már nem láthatom meg Genfet, — izente az apa, — fiamnak mutassátok meg Kálvin emlékeit, hogy belevésődve átadhassa utódainak is! — Megértheted, mily megrendültén álltam Kálvin sírjánál, a Reformáció emlékműve előtt, és Kálvin templomában, — közli ezeket a benyomásokat egy másik lelkipásztori levél. — — Az otthoni magyarok nagy genfi élménye Kálvin, — a kintieké — Kálvinnal —- Bocskai István erdélyi fejedelem szobra a genfi reformációs emlékművön. — Az otthoniaknak Nyugat lelke, szelleme, jelene, múltja hiányzik ma; nekünk — kintieknek — az otthon hiányzik s magyarságélményünk megélésének igazi lehetőségei! A volt new-yorki lelkipásztor ezért rendelkezik tetemére vonatkozóan, hogy “hazaszállítsák” Munkácsra, még a Szovjetunióba is. S jó az, ha egy röggel több ott a magyar temető földje! — Ezért mondja elgondolkozva, bucsúzáskor a fiatal kanadai magyar ismerősöm, hogy legnagyobb genfi élménye: Bocskai István a Reformációs emlékművön. — Javíttassák ki ezt s ezt, Írassák át azt meg azt a kalauzként használt brossurákban Bocskairól, — mondja az evangélikus Hunfalvay László, volt pataki diák Oslóból, tizedkézből hozzám jutott régi feljegyzése, mert neki is — a katonai múltú család volt katona-tagjának a genfi Bocskai-szobor a legmélyebb, s legmaradandóbb élménye, mint tanúbizonyság múltunkról, képességeinkről: rólunk!
