Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
138 BETHLEN NAPTÁR Hogyan került Bocskai alakja a genfi reformációs emlékmű történeti alakjai közé? Tudott tény, hogy a gyenge egészségű, aszthenikus, erős akaratú Kálvin “puritánizmusa” nem tűrte meg maga körül a pompát. Megpróbált mindent egyszerűbbé tenni: a fényűzést a ruha-s ékszerviseletben éppúgy, mint a temetéseket; az emberi emlékezés kultuszát stb. stb. Önmaga síremléke ma is csak sukknyi nagyságú kő a név kezdőbetűivel, egyszerű, térdig sem érő vasrácsos sírban. Genf viszont jól tudja, mit köszönhet a Reformációnak, aminek itt Kálvin volt a lelke! Ezért az 1909-es évre — Kálvin születése negyedik századfordulójára s az Akadémia három és félszázados évfordulójára Genf városa elhatározta, hogy a nagy események emlékezetét Reformációs emlékműben megörökíti, s az emlékmű elkészítésére nemzetközi pályázatot hirdetett meg. A magyarok közül Horvai János akkori budapesti szobrász és építőművész is résztvett a pályázaton s Krisztus-szobortervével, — amit az USA-ban valósítottak meg, — megnyerte a harmadik díjat. A mintegy 100 méter hosszú és 10 méter magas reformációs fal elkészítését viszont egy lausannei s egy párizsi építőművészre bízták s a genfi egyetem kertjében helyezték el az 1909- 1917-es esztendők alatt. Kevés volt a híja, hogy a magyarok kimaradtak az emlékműről. Szerencsére a genfi egyház pénzbeli hozzájárulásra szólította fel a különféle országok akkori református egyházait s köztük a magyarokat is. Erre a kérésre felelve a magyar református egyház igényt jelentett be arra, hogy a reformációs emlékmű szobor-alakjai közé felvegyenek egy magyar történeti személyiséget is. A genfiekkel báró Bánffy Dezső s Kun Bertalan, a konvent akkori világi és egyházi elnökei leveleztek s Bocskai István és Szegedi Kiss István reformátor alakjainak megörökítését javasolták a genfieknek. Az itt létrehozott szoborépítő bizottság úgynevezett történeti osztálya aztán Bocskai alakjának megörökítése mellett döntött, tekintve, hogy a levelezés során a magyarok maguk is elismerték, hogy a magyar reformációnak — a sok egyenlő nagy egyéniség között — különösen nagy teológus alakja nem volt. A magyar részleg történeti hátterének a kidolgozásában nagy szerep jutott Claparéde Sándor, neves genfi kémikus magyar feleségének, Papp Ilkának. (Claparéde Sándor később ösztöndíjalapot is szervezett a genfi teológián tanúló magyar diákok szá
