Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
124 BETHLEN NAPTÁR testáns fiatal gyűlt össze konferenciára. Az atmoszféra, a Lélek áradása a Soli Deo Gloria Diákszövetség régi virágvasárnapi konferenciáit idézte. Az egyház a néppel tartott, és a nép a korábban teljesen hitelét vesztett kommunista pártot lelkesen támogatta reformtörekvéseiben és a Szovjetunió nagy nyomásával szembeni harcában. Ennek a korszaknak a végét jelentette az augusztus 21-i invázió. A megszállás azonban nem úgy sikerült, mint ahogy azt Moszkva eltervezte. A cseh nép csodálatos egysége és ellenállása átmenetileg meghátrálásra kényszeritette a leigázókat. Pár nap múlva kénytelenek voltak leülni tárgyalni a Moszkvába bilincsbeverve, megvasalva, fogolyként elvitt cseh vezetőkkel. Ezzel kezdetét vette az a szalámi politika, amelyet a magyar nép a Rákosikorszakból olyan jól ismer és amelynek a nemzetközi politikában ma már általánosan elfogadott neve is a magyar sztálinista diktátortól származik. A megszállók egy év alatt elérték, hogy Dubceket és a demokratikus szocializmus híveit kiebrudalták és helyükbe Moszkvát engedelmesen kiszolgáló lakájok és bábok kerültek. A szovjet gyarmatbirodalom urai el vannak tökélve, hogy minden olyan kísérletet, amely a szocializmust a demokráciával, az emberséggel és az erkölccsel akarja összeötvözni, könyörtelenül eltaposnak. A svéd kommunista párt múlt évi kongresszusán az ifjukommunisták országos vezetője újra elitélve Csehszlovákia megszállását a következőket mondotta: “Ami ma a Szovjetunióban van, az nem szocializmus, még kevésbé kommunizmus, hanem a proletáriátus nyers és könyörtelen kizsákmányolása. A különbség csak az, hogy nem kapitalisták, hanem bürokrata diktátorok által és fasiszta módszerekkel.” A szovjet delegáció ezt hallva, kivonult. Ne áltassuk hát magunkat! Az alapvető helyzet az állam és egyház viszonyában Csehszlovákiában is megváltozott. A reformprogram győzelme után a párt vezetni akart és nem uralkodni. Az egyházakkal való őszinte együttműködésre és együttélésre törekedett, nem pedig a kommunista valláspolitika gyakorlatára, amelynek célja a vallásnak egyre szükebb területre való összeszoritása, végül kiirtása. A szocializmus keleti, orthodox formáját a Szovjetunió visszaállította és ebben az egyedül üdvözítő “egyház” a szovjet kontrol és irányítás alatt lévő kommunista párt. A változást jelzi, hogy az Állami Egyházi Hivatal liberális kommunista vezetőit leváltották. Husák egyik beszédében kijelentette, hogy a vallás szabad gyakorlatát biztosítják, ha az meg
