Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
1970 119 marxizmust komolyan vegye és átgondolja annak bölcseleti alapjait,... könnyen belátja, hogy a marxizmus taktikája a vallást illetően mélyen következetes és . . . hogy az, amit dilettánsok és tudatlanok ingadozásnak vélnek, a dialektikus materializmusból folyó egyenes és elkerülhetetlen következtetés. . . A marxizmus materializmus. Mint ilyen . . . kérlelhetetlen ellensége a vallásnak. .. Nekünk a vallás ellen harcolnunk kell. Ez az egész materilaizmus ábécéje, tehát a marxizmusé is. A marxizmus azonban nem olyan materializmus, amely az ábécénél megáll. A marxizmus tovább megy. Azt mondja: érteni kell a módját a vallás elleni harcnak. . . A marxistának materialistának, vagyis a vallás ellenségének kell lennie, de dialektikus materialistának, aki a vallás elleni harcot nem elvontan, tisztán elméleti, mindig egyforma propaganda talaján folytatja, hanem konkréten, az osztályharc talaján, amely harc a valóságban folyik, és a tömegeket mindennél inkább és mindennél jobban neveli. A marxistának értenie kell ahhoz, hogy a konkrét helyzettel számoljon, hogy mindig megtalálja a határt az anarchizmus és az opportunizmus között (ez a határ viszonylagos, mozgékony, változik, de létezik), hogy ne essék se az anarchistának elvont, szószátyár, valójában üres forradalmárkodásába, se a kispolgárnak, vagy a liberális intellektuelnek nyárspolgáriasságába és opportunizmusába, aki fél a vallás elleni háborútól, megfeledkezik feladatáról, kibékül az istenhittel és nem az osztályharc érdekeitől vezetteti magát, hanem kicsinyes, szánalmas számítgatásoktól, hogy senkit meg ne bántson, senkit el ne taszítson, senkit el ne ijjesszen, e bölcs szabály szerint: élj és hagyj élni másokat is, stb. stb. Ebből a szempontból kell eldöntenünk a munkáspártnak a valláshoz való viszonyát illető valamennyi részletkérdést.” Lenin ugyanebben a tanulmányában élesen támadja a “vallás magánügy” elvének “opportunista” értelmezését is. Ezt írja: “A proletáriátus pártja az államtól követeli, hogy a vallást magánügynek nyilvánítsa, de semmiképpen sem tartja a nép ópiuma elleni harcot, a vallásos babona, stb., elleni harcot magánügynek.” Minden olyan vélekedést, amely a vallást magánügynek tartja, Lenin opportunizmusnak, árulásnak bélyegez. Az árulás pedig a kommunista pártokban főbűn. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lenin ezt a tanulmányát még az első világháború előtt írta, amikor a kommunizmus nem volt hatalmon. Arra az időre, amikor a proletárdiktatúra uralko
