Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Magyar Mosolygás
106 BETHLEN NAPTÁR Jutka nemigen figyelt. Egy vallásórán Sidrák, Misák és Abednégó történetét kérdeztem tőle. Akadozva előadta, hogy Na-bukodonozor király tüzes kemencébe ültette őket. “Aztán pedig nagyon csodálkozott az a király.. .” — Nabukodonozor — segítettem. — Igen, az nagyon csodálkozott, hogy nem lett semmi bajuk. És csak ültek ott hárman. — Na, és az angyal? — Az angyallal már elbántak. ☆ Egyházi énekek szövegét írattam emlékezetből. Egy gyerek a “Mennyben lakó én Istenem” . .. kezdetű dicséretet így kezdte: Szemben lakó én Istenem.. . ☆ Egy első osztályos kislány a paradicsomi jelenetről beszél: — És akkor, mikor Ádám leszakított a tiltott fáról egy almát.. . — Nono — szóltam közbe. — Ne fogd Ádámra! Éva szakított belőle. — Pedig mégiscsak Ádám lehetett, Ilus néni kérem. Elámultam: — Miért? — Mert ő magasabb volt. ☆ Egy gyerek feleletéből:. . . “És akkor Jákób álmodott és álmában látott egy nagy létrát, és azon a hosszú lajtorján csak úgy mászkáltak az angyalok.” ☆ Idézet egy tanítóképzős tanítási tervezetéből: “így próbálom megértetni az igei személyragokat. Ha a gyerekek tudják: jó. Ha nem tudják: legyintek.” ☆ Lajcsi erős ellenálló volt az iskolával szemben. — Melyik időben van ez az ige: hazamentem? Lajcsi! Lajcsi hallgat. Aztán közerővel megállapítjuk, hogy múlt időben. — És hogy mondanád jövőben? Újra csak közerővel sütjük ki, hogy: haza fogok menni. — Tehát — összegezem — hazamentem: múlt. Haza fogok menni: jövő. Most mondd jelen időben! — Otthon vagyok — vágta ki Lajcsi büszkén.
