Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Magyar Mosolygás
1970 107 ☆ A levegő mozgásáról, áramlásáról tanítottam az első osztályban. Hogy felkeltsem az érdeklődésüket, megkérdeztem: — Mit gondoltok, hol van a szél, amikor nem fúj ? — Az ablakok mögött leskelődik, hogy mikor vághatja be őket -—• hangzott a meglepő felelet. ☆ Egy hatodikos kislány édesanyja a következő igazolványt írta: “Tanárnő kérem, a lányom tegnap rosszul volt, ágyban maradt és így nem tudta megcsinálni a francia forradalmat.” ☆ Kora tavasszal gyönyörű, hosszú szárú tulipánokat hozott nekem egy kislány. — Igazán nagyon szépek — köszöntem meg. — Azt elhiszem — néz rám komolyan a gyerek. — Két pengő volt egy szál. ☆ Az egyik kartársnőm kicsit túlságosan vékony volt. A gyerekek nagyon szerették, s a szülők kívánságára csoportképet csináltatott a növendékeivel együtt. Amikor a fénykép készen lett, nézegették s ahogy az már kislányoknál is szokás, azon vitatkoztak: ki a legszebb rajta. Egy kis hízelgő jó hangosan megjegyzi: — Nem is igaz. Mert a legszebb Klári néni. — Gyerekek —■ szólt a tanítónő —, látjátok, ez nem helyes. Engem nem lehet veletek összehasonlítani. Meg aztán nem is lehetek szép, mert nézzétek, milyen sovány vagyok. Az egyik kislány vigasztalva mondja: — Ne tessék búsulni, Klárika néni. Életben még sokkal soványabb tetszik lenni. ☆ Gabi élénk, okos teremtés volt, de a képzősök próbatanításait unta. Olyankor nagy lustaságba ernyedt. (Ezekbe a tanítási gyakorlatokba a vezető tanár csak végszükség esetén szólt bele.) Egy alkalommal a jelölt anyaga a családról szólt. A gyerekek ügyesen részt vettek a beszélgetésben, csak Gabi hallgatott elszántan. A kis tanítónéni őt is szóra akarta bírni: A te nagymamád is sokat mesél neked, ugye, Gabi? Gabi: Az én nagymamám meghalt. Jelölt: Igazán sajnálom. Mind a kettő?
