Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Magyar Mosolygás
102 BETHLEN NAPTÁR Lett erre olyan nevetés, hogy a tisztelendő ur is megbékült, az íródeák is, csak a hopmester kapkodott a kardjához:-— Ne bántsak azt a gyiklesőt, barátom, — legyintette vállon az uraság — inkább a kést-villát forgassuk ahelyett. Azzal leültek a csupa ezüsttel fölteritett diófaasztalhoz, a jobbágy éppen a földesur mellé, aki mindjárt kínálta is szives szóval. — Lógj hozzá, szolgám,—merítette a drága jó suhantott levesbe az azüstkanalát—minden becsületes ember megeszi a levesét. Ette volna ám szegény apám, ha kanala lett volna, csakhogy ezt elfelejtették neki adni. Még pedig szántszándékkal felejtették el, ahogy az urak nevetésről görbült szájáról látta. Erre aztán ő is elnevette magát, kétfelé tört egy kalács-cipót, kiszedte a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét, hogy ő hamarább készen lett vele, mint a többi az ezüstkanállal. Akkor aztán szépen kétfelé szakította levestől megpuhult cipóhajat és utána küldte a levesnek. — Minden becsületes ember megeszi a kanalát — hunyoritott oda az uraságra. De senki se tudott ott többet enni a nag}7 nevetéstől, s attól fogva senki se vetette szemére a földesurnak, hogy mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos Törőcsiket. AZ UJ FÜZET Betelt a régi füzetem. Ma este megnézegetem, és holnap újat kezdhetek: háromszázhatvanöt lapos, ugyanilyen új füzetet. Lemásolnám most szívesen a régit, de nem tehetem. Marad már, amilyen marad. Ott a Mester kezével írt sok “láttam” a leckék alatt. Sorakozik nem egy lapon féligvégzett feladatom . . . a rendetlen, elégtelen . . . És ezt a régi füzetet vizsgára vinni kell velem. De holnap újat kezdhetek: ugyanilyen új füzetet. Tiszták, fehérek a lapok. Nem szeretném elrontani. Holnap már abba írhatok. Talán ha jobban figyelek, ha eztán korábban kelek, frissebb leszek, igyekezem, rendesebb lesz a feladat és ügyesebb lesz a kezem. Tollat fogok és leírom, —ragyog a név a papíron—: “Jézus nevében kezdem el.” Tudom, hogy rest és rossz vagyok, s úgy érzem, félni mégse kell. Háromszázhatvanöt lapon a leckét Vele írhatom, Ö vezeti gyenge kezem. “Jézus nevében kezdem el.” Jézus nevében végezem. T. E.
