Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Magyar Mosolygás

1969

103

A Magyar Liturgia és Egyéb Történetek

Baja Mihályra, a második világháború után elhunyt debreceni lelkészre sokan emlékezhetnek még az új hazabeli idősebb nemzedékhez tartozók is, hiszen az első világháború előtt a mc keesporti gyülekezet pásztora volt. Ő mondta el kevéssel halála előtt nekem és férjemnek egy vasárnapi ebédnél a Kisdebrécén éttermében az alábbi történetet.

— Amint tudják, Baltazár Dezső püspök az 1920-as években kétszer is megjárta az Egyesült Államokat, jelentős összeget gyűjtve az elértéktelenedett iskolai alapítványoknak. Másodszor én voltam az úti marsallja. A gyűjtés zömmel angol nyelvű gyülekezetekben folyt, így a püspök a fejébe vette, hogy ezekben angolul fog prédikálni, holott—angolul nem tudott. Amilyen akadályt nem ismerő energiája volt, Mr. Welshnek, a debreceni egyetem lektorának segítségével mégis megtanulta angolul is az alkalmi beszédét; de mind idehaza, mind a hajóúton hiába kértem tőle lemásolásra, valami furcsa vonakodással folyton megtagadta.

— Már-már úgy látszott, hogy neki van igaza, mert a hosszú körúton mindenütt zökkenő nélkül prédikált angolul, amikor aztán az egyik utolsó szolgálata igen nagy eklézsiában volt kitűzve. Tudtam, hogy megjelenik számos lelkész élén több püspök is, és féltem, hogy baj lesz. Nem volt mit tennem: a püspök rövid távollétében felkutattam iratai között az angol prédikációt és belecsempésztem a táblájába. A hatalmas gyülekezetben a püspök már majdnem a végére ért a prédikációnak, amikor kiütött rajtam a verejték, mert éreztem, hogy kényszerszünetet tart, elvesztette az uralmat az idegen szöveg fölött. Meg kellett mentenem. Kilépdeltem a szószék alatti helyemről, palástosan, szembefordultam vele és két karomat szélesre kitárva zengtem, magyarul :

— Főtiszteletű Püspök Ur! A szöveg a Biblia hátsó fedele előtt van, a folytatás az utolsó előtti oldalon a második bekezdés. Ámen!

— Én karomat összefonva visszamentem, a püspök befejezte az istentiszteletet, s megindult kifelé a papok serege, mögöttük Baltazár, velem az oldalán. Ahogy átléptük a küszöböt, félszájjal odasúgta nekem:—Na kutyafülű, most igazán kirántottál a sárból! Egyidejűleg asszonyok karéjában egy idősebb hölgy viszont hangosan lelkendezett:—Ó, milyen gyönyörű liturgiájuk van ezeknek a magyaroknak! Hát nem megható, amikor prédi