Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Reményik Sándor: "A legszebb szó" (Vers)
1969 89 A LEGSZEBB SZÓ Testvér, testvérem ez a legszebb szó a világon. Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Ahogy kitágul ősi jelentése És túlnő lassan véren és családon — De visszatér, mint gazdag bujdosó, Lélekkel hintve meg S szentelve meg, mi vérszerint való. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Mikor igy szólhatok valakihez, S nem a lapos, hűvös szóval: barátom — Az nekem békességem s boldogságom. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszin sejtelem a tájon. Hogy fakad még rügy minden száraz ágon. T estvériség: Ez a legszebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton, A bebizonyult Lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, őrült akaráson. A forradalom örökségeképen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. Testvériség: Nincs szebb szó a világon: S én hinni, hinni vágyom, Én minden széllel szemben hinni vágyom. Ez az egy álom nem csalóka álom. Rendtárs, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképen: Testvér, testvérem . . . Reményik Sándor
