Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Tamási Áron: Ének és rügy
90 BETHLEN NAPTÁR Ének és rügy Hétfői nap volt, február tizenkettő. Egy budai ház sebzett kertjében ültem, valami nyirkos nagy gerendán, amely ki tudja, honnét és hogyan került a kertbe. Ott ültem, arccal a vár felé, az Orbán-hegy alatt. Körülöttem, az enyhe nedvességben, már olvadt a kerti dombokon a maradék hó. De az ég vastagon szürke volt még, s a nap sem tudta áttörni a tél végi fátyolt. A város azonban, odalent a Duna ölében, végre s annyi dübörgő hét után, elcsendesült már. Istenem, gondoltam magamban, igazán csoda, hogy élünk. Pedig élni nagyon jó! Mert lám, a hó is elolvad, s utána kibújnak majd a rügyek, s a rügyek védelme alatt a virágok. És a szürke fátyolt is megeszi lassanként a nap, mely holnapra ki is ragyog talán. Akkor pedig a lélek számára szabad lesz ismét az ég, s a való élet számára kinyilik újból a remény. Kinyílik, s életünkbe szökken! Erre gondoltam azon a hétfői reggelen, ama nedves és megsebzett gerendán ülve. A szivemen át melegség árasztott el. S mint a langymeleg párában a bimbó, kihajtott bennem is a vágy, hogy ezt a melegséget s a rügyvető reményt megosszam az emberekkel. Ha lehetséges olyan emberekkel, akiknek a gondjuk és a gondolatuk hasonló lehet az enyémhez; vagy még inkább olyan emberekkel, akiknek a szava mindig hasonló volt az én szavamhoz, és a bölcsőjük rokona volt az én falusi bölcsőmnek. Igen, hadd ringanának együtt a remény fonalán, mint ahogy a bölcsők ringanak, elmerülve valahol az időben. így jutott eszembe Lenge Márton, az öreg. Az én fabimbói elszármazott ember volt Lenge bácsi; s velem együtt nevezetes ácsnak ismerte mindenki, aki olyan szerencsés volt, hogy Lenge Mártont ismerhette csakugyan. Hát ez a Márton bácsi nemcsak másoknak épített házakat, hanem magának is ügyeskedett egy kicsi hajlékot, s abban a hajlékban lakott a feleségével együtt, akit Zsuzsi néninek hívtak. S nem is laktak messze. Ősszel jártam utoljára náluk, abban a kicsi Horka utcai házban. Valójában nem is régen tehát, de az élet folyama szerint mégis nagyon régen, mert az elmúlt hónapokban az események úgy törtettek folyton, ahogy a viz törtet a zuhatagban. S mi
