Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Tótpál Mártonné: "A Reformáció folytatása" (Vers)
1969 59 Ezt a magyarságot aztán nem lehet majd gettó magyarságnak elkeresztelni, hanem oly amerikai fellegvárnak, ahol nem gyújtják egymás fejére a házakat és nem tetves hajjal, koszba és bűnbe öltözötten akarnak egy nagy testvériséget alkotni, hanem többtudással, nagyobb felkészültséggel, önfegyelemmel, több szeretettel, amely már a magyar lelkiséghez tartozik ezer év óta. Amerika szempontjából szinte halálosan fontos ilyen fellegváraknak a létesülése, mert itteni megromlott, társadalmi, politikai, jogi és hitéletünknek csak ilyen kisebbségek jelenthetnek megújulást, reneszánszot. Örvendünk, hogy ebből a munkából Otthonunk is kiveheti részét és reméljük, hogy egyházaink, egyesületeink és egyesek segítsége ebben a nagy dologban hatványozottan érezhetőbb lesz gyermekeink számára a jövőben, mint a múltban. Csia Kálmán A REFORMÁCIÓ FOLYTATÁSA Október 31 “Itt állok, mást nem tehetek!” — mily egyszerű szavak. Nyugodtak és fenségesek, Bátrak és igazak. Nem csorbította erejét Négyszáz év távola, Töretlenül hangzik feléd A bizonyság szava. Valóban, mást nem tehet, Kit Isten megragad: Megáll és meg nem alkuszik, Hitéhez hű marad. Testvérem, kit a büszkeség És csodálat fog el, Ha az időben messze tűnt Múltra emlékezel, Tedd mérlegre az életed: Hited neked mit ér? Vállalsz-e munkát, terheket Magyar egyházadért? Hited ma tőled nem kíván Máglyát, rabláncokat, De hűséget kíván az Ür, S ma is kell áldozat. öröktől fogva szeretett Az Atya, és eljött Jézusod, Hogy megmentse, mi elveszett, Keres és várja válaszod. “Itt állok, mást nem tehetek!” — Mondd és fogózz belé. S ne félj, a végső győzelem Mindig az Istené. Tótpál Mártonná
