Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Csia Kálmán: Megnyílt a Gyermek Otthon
1969 57 Megnyílt A Gyermek Otthon Egyesületünk 1968 nyarán tartotta négyéves konvencióját, amely alkalommal a beérkezett jelentések, szakvélemények és a bizottságok javaslata alapján bezárta a Gyermek Otthont. Egyszóval ott ahol amerikai magyarságunk egy részének, még lehetősége van arra, hogy ifjúságunknak szolgálatot tegyen: életmentő munkánk terveiből kiakartuk törölni a Gyermek Otthont. Úgy is látszott, hogy itt ebben a gazdag és szabad országban még árváinknak sincs szüksége többet Ligonierra. Ebbe a határozatba azután többé kevésbé belenyugodott mindenikünk és azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ime már elértük azt az időt, amikor árváink is jobb jövőt kapnak máshol, mint nálunk a magyar faluban. Azonban a gondviselés másképen döntött mint mi. Először is közgyűlésünk határozata valóságos forradalmat inditott meg Ligonier őslakói között, akik egész nyáron tanácskoztak, gyüléseztek, hogy a Gyermek Otthont valahogy megmentsék. Intellektüelek és politikusok tartottak beszédeket és polgármesterünk valóságos hőse lett kis árváink és gyermekeink érdekeinek. Minket az itteni magyar munka őrtállóit nagyon meghatott a Ligonier lakóinak magatartása. Eddig azt hittük, hogy tövis és szálka vagyunk közösségi életükben. Gettót és fel nem olvadó idegenséget .jelentünk nekik. Azonban a nyári események meggyőztek arról, hogy munkánkat ők is értékesnek tartják és olyan büszkék rá, mint erőditményükre, amely a városnak a közepén van. Talán ez is a legszebb bizonyítvány, amit eddig az itteni ifjúsági munkánk kapott. Az őszi ligonieri napok alkalmával pedig úgy a lelkész Egyesület, mint a Presbiter-Szövetség, amely tulajdonképen egyházaink képviselőiből áll, kérte az Egyesület Igazgatóságát, hogy az Otthont haladéktalanul nyissa meg. így azután szeptember második hetében már repitette a posta a jó hirt szerte nagy Amerikába, hogy a gyermekeink számára az Otthonunk ajtója ismét nyitva áll. Az első gyermek New Yorkból érkezett vissza hozzánk. A múltban nem tartozott a legjobb iskolásaink közé. Az igazgatónak és nevelőinek voltak próblémái vele. Még ma sem beszél jól magyarul. Mi mentünk elébe a vasútállomásra, ahova késő este érkezik be a vonat a keleti partokról. Kibeszélhetetlen boldogság volt az arcán, amikor meglátott minket. Aztán az utón végtől
