Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Egyesült Államok - Csutoros István: United Presbyterian Church In The U.S.A. Amerikai Magyar Presbiteriánus Gyülekezetek

318 BETHLEN NAPTAR The United Presbyterian Church in the U. S. A. AMERIKAI MAGYAR PRESBITÉRIÁNUS GYÜLEKEZETEK Helyzetünk közegyházunk kebelé­ben: Az Amerikai Magyar Presbitériá­­nus Konferencia szervezetileg a The United Presbyterian Church in the U.S.A.-hoz tartozik s annak elismert, külön magyar-tagozata. Mint ilyen, Közegyházunk részéről szeretetteljes megbecsülésben részesült és nála tekin­téllyel birt. Ez a respektus nem volt csupán szokványos udvariassági forma­ság, hanem élő valóság, mely a gyakor­latbán is érvényesült olyképpen, hogy a Közegyház minden magyar vonatko­zású egyházi ügyet megtárgyalt a Kon­ferenciával, kérte javaslatait és véle­ményét döntéseiben honorálta is. Ennek az ideális kapcsolatnak egyik fontos tényezője volt az évtizedek alatt kialakult barátság és kölcsönös nagyrabecsülés, mely a Közegyház és Konferenciánk vezető személyeit összefűzte, valamint a gyakori alkalom a hivata­los és magán személyes találkozásokra. Az utolsó tiz esztendő alatt azonban nagy változások tör­téntek. A Közegyház szervezeti hálózata nagymértékben kibővült. Sok új vezető került az élre. A régi összehangolt vezetők, lel­készek mindkét oldalon részben kihaltak, részint magas koruk miatt kikapcsolódtak az intenzivebb munkából. Az uj amerikai és magyar vezető személyiségek a mai rohanó életben ritkábban talál­koznak s ezért nem volt alkalom és lehetőség régihez hasonló, újabb kapcsolatok kifejlődésére. Ennek az lett a természetes kö­vetkezménye, hogy egymáshoz való viszonyunk, a múlthoz képest megváltozott, lazult. Éspedig — ugyancsak természetesen: nem előnyére a kisebbségnek, azaz a Konferenciának. Az, hogy viszonyunk igy alakult — be kell vallanunk — a Konferencia vezetőségén is múlott. A helyzet-változás fel nem is­merése miatt, nem fordittatott kellő figyelem és igyekezet arra, hogy a szellemi kötelék kihullott láncszemei újakkal pótoltassa­nak. Ez természetesen legkevésbé sem érintette a szervezeti kap­csolat lényeget s a harmonikus összműködést, — de mégis, a múlt­hoz viszonyítva valamelyes szellemi vákuumféle keletkezett. És Nt. Csutoros István

Next

/
Thumbnails
Contents