Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Csutoros István: United Presbyterian Church In The U.S.A. Amerikai Magyar Presbiteriánus Gyülekezetek
1969 319 mert hiányzott, ami azt kitöltse; új lelki kapcsolatok, új barátságok a régiek alapján és helyett, — lehetőség adódott hivatatlan és nem mindég kivánatos érvényesülési próbálkozásokra, melyek semlegesítése vált szükségessé. E most vázolt helyzet-mérlegelés arra kell serkentse elsősorban Konferenciánk vezetőit, hogy igyekezzünk feltámasztani a régi helyzetet, amikoris közelebb voltunk egymáshoz és kapcsolatunk a szivélyes harmónián is túlmenően, elmélyülten meghittebb volt. — Rajtunk múlik! Református vezetők elitélése Magyarországon: A budapesti Magyar Távirati Iroda 1967 végén közölte a rendkívüli eseményt: Dr. Batiz Dénes orvos, Kovács Bálint református lelkész és társaik elitélését “összeesküvésre irányuló előkészület” miatt, — börtön és anyagi büntetéssel sújtva őket. Az ügy annyira közismert, hogy annak részleteire nem térek ki. Ez a “justizmord”-nak minősülő, sajnálatos eset az egész világ protestánsait a legszélesebb körű megmozdulásra késztette az elitéltek érdekében. A hírszolgálati szervek (sajtó, rádió, TV) ismertették és elitélően kommentálták az ügyet, — hasonló értelemben nyilatkoztak tekintélyes egyházi és világi (politikusok, tudósok stb.) személyiségek, — számos ország parlamentjében hangzottak el felszólalások, — hivatalos külügyi intervenciók történtek, — tiltakozó memorandumok és levelek tömege küldetett magyarországi kormány és református egyházi szervekhez. E mentő-akcióban kezdeményező és igen tevékeny részt vett az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és ennek keretében Konferenciánk is (lévén e két szerv jelenlegi elnöke személyemben azonos), — valamint egyénenként tagjaink, akiknek ez úton mondok köszönetét eredményes jó igyekezetükért. A megmozdulások olyan hatalmas viszhangot keltettek és elitélő világközvéleményt teremtettek, hogy ezek sulva bizonyára közrehatott abban, hogy az ügy azzal a végeredménnyel zárult, hogy az elitéltek közül hármat felmentettek, kettőnek a büntetését mérsékelték, illetve annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. Igazságosan Ítélve, a vádlottak valamennyiét fel kellett volna menteni “bűncselekmény hiányában”. De jól tudjuk, hogy a birói eljárás nem a vádlottak “személyes” ügye volt, hanem a “Rendszer contra Egyház” ügye. Tehát éppen úgy perbefoghattak volna bárki másokat, mert nem a személy volt a fontos, hanem az elrettentő példamutatás azok felé, akik foglalkozni mernek az
