Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Egyesült Államok - Kálvin Magyar Egyházkerület

230

BETHLEN NAPTÁR

BRIDGEPORT CONN. — Lelkipásztor Főt. Dr. Böszörményi István

Valljuk, hogy Egyházunknak e gyorsan változó világban mindenek előtt egy uj reformációra van szüksége ahhoz, hogy küldetését: Isten országának köztünk való építését és idegenbe szakadt népünk lelki megtartását hűségesen betölthesse.Amikor egyrészt hálás szívvel tartjuk számon egyházi életünknek meglévő külső kereteit: templomainkat, gyülekezeti szervezeteinket és anyagi erőforrásainkat, amikért Isten után sok esetben az előttünk járt nemzedék fáradhatatlan munkálkodását és buzgóságát illeti köszönet, ugyanakkor szorongással és bünbánattal látjuk, hogy gyülekezeteinkben a belső Lelki Ház épülése nem eléggé tartott lépést az eredményekben oly gazdag külső fejlődéssel.

Ennek során legsürgősebb feladatnak tekintjük azt, hogy a lelkipásztori szolgálattal szemben támasztott igényekben, a presbiteri tisztség betöltésében, valamint az egyháztagság gyakorlásában az Ige világos Útmutatásai érvényesüljenek. Az a tapasztalatunk, hogy lelkipásztorainktól hivatásuk lényegétől messze eltérő, vagy sokszor azzal ellentétben álló terhek és feladatok hordozását várják el; presbitereink nem lelki és missziói munkatársakként tekintik önmagukat, hanem mint a gyülekezetek anyagi ügyintézőit, vagy ami még sajnálatosabb, csak mint a lelkipásztor munkájának hivatalból kirendelt ellenőreit. Úgy tűnik előttünk, hogy gyülekezeti tagjaink még mindig nem jutottak el ama lelki nagykorúságra, amely által megérthetnék, hogy a vallásos külsőségek többékevésbbé való megtartása, vagy az egyház alkalmi anyagi támogatása még távolról sem azonos a bibliai értelemben vett keresztyén élettel.”

Valaki azt mondotta, hogy “a keresztyén hit egy hatalmas kathedrális, melynek szines ablakain Isten biztatásának és szeretetének a fénye sugárzik felénk.” Vájjon elmondhatjuk-e ezt a mai keresztyének hitéről is? Sokan elfelejtik, vagy egy általában nem tudják, vagy nem akarják tudni azt, hogy “a keresztyénség kormánykerék, nem pedig ötödikkerék (spare-tire).”

Azt is tisztán látjuk, hogy a mai világban abból van a legkevesebb, amire pedig a legnagyobb szükség lenne, mert ettől függ gyermekeink, országunk és civilizációnk jövője; ez pedig nem más, mint a keresztyén jellem! Egyházkerületünk jelenlegi elnöke mondotta, hogy az “Isten nem áldozatos pártfogókat keres, hanem engedelmes tanítványokat!” Erre a magas kitüntetésre azonban csak az alkalmas, aki Krisztust elfogadta Urának, egyedüli Megváltójának! A mi református egyházunknak az Istentől rendelt legfőbb célja az, hogy “minden tagja élő kapcsolatban álljon Krisztussal és Krisztusban egymással. Echardt mester igy képzelte el:” Szeretnék az örök Jóság számára olyas valami lenni, mint a szerszám a mester kezépen!” A hit, remény és szeretet esztendejében mi is arra törekedtünk, hogy alkalmas szerszámok, eszközök legyünk a Mester kezében!

Az egyház elöljárósága ifj. Bero Sándor főgondnokkal az élükön, igyekezett jó példát mutatni a gyülekezet tagjai számára. A presbitérium és az építő bizottság, ismét egy teljes évig dolgozott az épitendő uj épület tervein. Sajnos, az igazán sok “ki- és levágások” dacára sem tudták legyőzni az áremelkedéseket! Tökéletesen az történt, amit az egyház lelkipásztora az 1965.évi jelentésében már akkor igy mondott:”. . . semmi kilátás nincs arra, hogy - esetleg évek múlva - olcsóbban lehetne felépíteni egy ilyen egyházi épületet.” Akik valamennyire ismerik a mai világhelyzetet és a jövendő előrevetett képét, azok most is igy gondolkoznak! Ha élni és haladni akarunk, akkor cselekednünk kell, ha pedig meg akarjuk szüntetni egyházunkat, akkor “Holt-tenger”-ré válhatunk!

Egyházi épületeinket, birtokunkat jókarban és szép rendben tartottuk. Ez utóbbiért dicséret illesse Éva Lajos egyházfinkat!