Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Magyar Egyházkerület
1969 223 Kálvin Magyar Egyházkerület. KIVONATOK Dr. Bütösi János Egyházkerületi Elnök J elentéséhöl. Jelenleg számot tartunk 44 gyülekezetünkről, amelyből 3 inaktiv. Teljes joggal felruházott lelkészeink száma 47, akik közül 32 gyülekezetben szolgál, 5 nyugdíjas, 5 teljes idejű nevelési szolgálatban áll, 5 pedig más szolgálatban. Hozzánk tartozik ezen kívül 2 felhatalmazott lelkészi munkás, 8 diák és 4 kettős tagsággal rendelkező lelkész. Noha a számok szerint egyházkerületünk továbbra is a legnagyobb amerikai magyar református egyháztest, nagyzási bűvölet helyett inkább azt kell tudomásul vennünk, hogy egyházkerületünk sorvad gyülekezetekben és öregedik lelkészi gárdában. A bejelentett gyülekezeti taglétszám sohasem volt pontos, de az meggondolkodtató, hogy mig tíz évvel ezelőtt 8,528 volt a bejelentett tagok száma, ez évben ez 6,622-re csökkent. Ha számba vesszük, hogy 1967-ben bejelentett veszteség 88-cal nagyobb volt mint a bejelentett növekedés, akkor nyilvánvaló, hogy egyházkerületünk számbeli hanyatlása nem öncsalás, hanem tény! Különösen félelmetesnek tetszik, hogy vasárnapi iskolába járó gyermekeink összlétszáma (és nincs okunk kételkedni e szám hitelességében) alig van a 2000 fölött. Kétségtelenül érezhető ez az irányzat a nem magyar eredetű amerikai gyülekezetekben is, de a mi számunkra hatványozottan jelentős, ha meggondoljuk, hogy 41 gyülekezetünkből 12-ben ötvenen aluli a taglétszám 7-ben 50 és 100 között mozog, 11-ben 100 és 200 között, s csupán 11 gyülekezetből jelentenek 220-on felüli taglétszámot. Természetes, hogy ebben nincs benne a szavazati joggal nem biró tagok száma, az azonban vitán felülinek látszik, hogy egyházkerületünk csökkenő irányzata ezek alapján tovább fog folytatódni és veszedelmes arányokat fog ölteni, ha sürgősen fel nem mérjük elodázhatatlan teendőinket. Külső helyzetünk krízise természetesen a kivándorlás kérdésére irányítja figyelmünket: büntetés ez rajtunk vagy természetes folyamat? Ha hitben látjuk és vállaljuk kivándorlásunk tényét, akkor nem úgy nézünk amerikai tartózkodásunkra, mint Isten büntetésének vagy jutalmazásának a jelére, hanem mint zarándok utunk egyik állomására, ahol épp úgy meg kell harcolnunk a hit szép harcát, mint bárhol másutt ezen a világon, s a két haza feszültsége Isten kegyelméből kifejezője lehet annak, hogy mint
