Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Magyar Egyházkerület
224 BETHLEN NAPTÁR idegenek és jövevények vagyunk mindenütt ezen a földön. Vagyis külső szorongattatásunknak nincs más megoldása, mint az Isten Igéje, a Krisztus szolgálata, aki a világ kettősségeit feloldotta testében a keresztfa által az újjáteremtés csodájában (Ef. 2:Illő.) Kivándorlott voltunk csak akkor válik átkozott hűtlenséggé, ha Istenhez lettünk hűtlenek az uj hazában, s nem Ábrahámmal, hanem Lóttal járjuk az új világot! így látták ezt mindig mindenütt Isten gyermekei (I. Pét. 1 :1 ( 2:11), akik közül Kálvin egyenesen ezt merészelte Írni: “Akár akarjuk, akár nem, ezen a világon idegeneknek kell lennünk .. .” De vájjon megértettük-e önmagunkat és feladatainkat Isten Igéjének a fényében? Kik vagyunk mi és hogyan teljesítjük a mi sajátos helyzetünkből eredő feladatainkat? Komolyan kell vennünk Isten dicsőségét, aki az ő Igéjében azt tárja elénk, hogy ez a világ mindig hadilábán áll az Istennel! Ezért Isten nemcsak szereti ezt a világot, de úgy szerette, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3:16) Ha hangsúlyozzuk az egyház szerepét, ezt nem azért tesszük, mert a kenyerünket féltjük, vagy egy magyar református szervezetet védünk, hanem mert meg vagyunk győződve, hogy az egyház Istentől rendelt intézmény, ahol a megdicsőült Krisztus Igéje és Szentlelke által végzi a maga munkáját ebben a világban. Hogy ismét Kálvint idézzük: “Az egyház a mi anyánk, mert nincs más út az életre, mint az, ha ez az anya hordoz minket a méhében, ha ez hoz a világra, ha ez táplál minket emlőin s végül oltalma és vezetése alatt tart mindaddig, amig csak halandó testünket levetkezve, az angyalokhoz hasonlóvá nem leszünk. Isten atyai kegyelme és a lelki élet különleges ígérete az ő nyájára szorítkozik, úgyhogy az egyháztól való elszakadás mindig a pusztuláshoz vezet.” Mindez a mi számunkra azt jelenti, hogy ha azonosságunk kérdését Isten Igéjének a fényében keressük, akkor azt elsősorban nem magyarságunkban, még csak nem is református voltunkban, hanem egyházi jellegünkben kell keresnünk és felismernünk. Minden egyház döntő kérdése Kálvin szerint az, hogy Isten igaz egyháza legyen, vagyis a Krisztus teste, a szentek közössége, a kiválasztottak serege, akik hisznek abban, hogy ahol az ő Igéjét prédikálják és a sákramentumokat az ő akarata szerint osztogatják, ott Krisztus valóban megjelenik és munkáját végzi. Közegyházunkhoz való viszonyulásunkban hadd utaljak arra, hogy a legutóbbi General Synod két kebelbeli lelkészünket fontos
