Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Halottaink
216 BETHLEN NAPTAR Emlékezés Vargha Tamásra Apja költő volt, nagyapja költő-püspök, dédapja mathematikus, Bolyai munkatársa. E réven azóta már az ötödik generációban, sőt a hatodikban is ott feszeng látható módon a mathematika, mely eleinte Vargha Tamást is rá akarta birni, hogy élethivatásának válassza a vele való foglalkozást. Két félévet végzett is az egyetemen, de édesanyjára hallgatva, meg bizonyára ama “belső hangra” is, mégis a lelkészi pályára ment. Arra azért jó volt régi kedvtelése, hogy — amikor nagyon kifárasztotta az élet, — a számok világába menekült néha később is, és számtalan Istent dicsérő éneke között van olyan is, ami permutációval és variációval játszó kedvtelésének köszönheti létrejöttét. Mint Isten gyermeke, a földi atyáktól kapott szellemi javakat is beállította életének korán felismert igazi rendeltetésébe: Isten szolgálatába. Sok áldást nyújtott százaknak minden szolgálata, igehirdetése. Krisztálytisztán, logikusan, “mathematikailag” felépített beszédeinek vázlatából “él” bevallottan ma is nem egy lelkipásztor. Teljes élete volt. Nagy hite, tudománya és alázatossága — igy együtt — sokakat megragadott. Egész élete megragadó bizonyságtétel volt és marad. Nevelői munkássága nyomán sokáig a budapesti theológián külön “kúnszentmiklósi köre” volt; sok jeles és élő hitre ébresztett ifjút indított el a lelkipásztori élet útján. S talán az sem véletlen, hogy segédlelkészei közül öten-hatan rendre az ő gyülekezetéből találtak maguknak feleségnek valót. És közben törékeny alakja egyre jobban meghajlott a nagy gyülekezetnek az ő erejét meghaladó feladatai alatt. A gimnázium tanárkarának torzsalkodása is az ő békességszerető lelkét sebezte. A gimnázium sokféle gondja az ő gondja volt. Később az esperesség sok hivatalos gondja nyomta a vállát. A gyülekezetek végiglátogatása a háború utáni nyomorúságos közlekedés mellett. Hajnali négykor kelni újra meg újra, hetenkint többször nekiindulni, többnyire vicinálissal, a sötét téli hajnalnak. És az esperesi gondok között is mindig a legnehezebb: a békeszerzés feladata, a szelíd szó, a krisztusi lélek, “hivatalos” álöltözetben. Volt egyházmegyéjének lelkipásztoraiért akkor is, és holtáig hűségesen imádkozott, mint mindenkiért, akivel csak valamiképen Isten kapcsolatba hozta az életét, ahogy maga mondotta. Barátnak is hűséges volt. Régi, még életben levő iskolatár
