Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Európa

1969

177

könyvtárak szervezésével. A tényleges szükséglet itt 10 ezer mázsa körül mozgott.

Hasonló a helyzet — hogj' az anyagi vonal mellett maradjunk-, a ruha ellátást illetőleg is. Húsz év alatt elértem már az ezer (1000) mázsa ruhát, amit szét tudtam osztani, de ez is csupán egy csepp a tengerben.

Ami pedig a rendszeresen végzett pásztori munkát illeti, soha, vagy majdnem soha, nem lehetett a lakóhelyemen kívüli más táborokban is egyidőben még istentiszteleteket sem tartani, mert hiányzott és hiányzik az útiköltség. Tényleges lelkigondozás mindég csak a mindenkori tábor lakóhelyemen volt, a már felsorolt helyeken, ahol életem elmúlt húsz évét töltöttem, de máshol nem. Az is előfordult, hogy az akkori tartózkodási helyemen, egyetlen magyar cvengéliumi hitü testvérünk sem volt, ilyen esetben is megtaláltam a cselekvés fonalát — a szeretet szolgálatot. S a távoliak felé a posta vitte — és viszi nagyrészt ma is — a Krisztus szeretetére vezérlő kalauz anyagi javait.

Ugyanez áll a nevelés lehetőségeire is. Igen, persze, tartottam biblia iskolát, levelező biblia-tanfolyamokat, ének-tanítást hanglemezről, tanitottam nyelveket szintén hanglemezről, volt gépiró— varrótanfolyamunk. Rendszeresen látogattuk a múzeumokat, tanulmányi kirándulásokat rendeztünk a műemlékekben gazdag városokba,- ha valaki, testvéri módon fedezte az útiköltséget. Valaki - mondom - valaki, nem magyar, csupán szeretetből, mert Krisztusban minket is szeretett.

S itt be is fejezhetném. Hiszen az olvasó azt mondhatná — joggal — “ez volt a múlt“ Tényleg igy is van. Most azonban 1968 augusztus 31-ét írunk, amikor ezeket a sorokat papírra vetettem. S a helyzet csak annyiban változott, hogy jelenleg nem harminc menekült-tábor van Itáliában, hanem “csak” négy. (4) Trieszt-Padriciano, Capua, Farfa, Latina. És évente “csak” tízezer menekült érkezik frissen a vasfüggöny mögül. S ez a tizezer, húsz évet volt kénj'telen eltölteni Krisztus ellenes világban. S éppen ezért, azt hiszem ideje lenne gyakorlatba átvinni a szabad világ magyar evangéliumi hitü népének az Úrtól kapott parancsot: “Aki szereti az Istent — szeresse a maga atyjafiát is”. Annál is inkább, mert a most érkező tízezrek — magyarok és mások — csak a szeretet nyelvét készek megérteni, tehát a testvéri kiszolgálást, nem pedig a szép szólamokat. S bizony mondom ezt azután megértik és követelve kérik is! De csak ezt!

Tőke László