Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Európa
1969 163 A magyar nyelvészek ezt mondják: “A nyelvnek szelleme és törvénye van s ez kizárja a politikai manőverezéseket vele. Az ősi településnevek elismerése s a helységnév-politika e törvénynek egyik sarkalatos pontja.—Mert aki a “Hurbanovonak” elnevezett Ógyallára megy, méltán csodálkozhat, hogy a lakosság nem beszél szlovákul, holott a név után logikus lenne a szlovák nyelvhasználat.” A nyelv az iskoláztatásban is elsőrendű szerepet játszik. “A nyelv és a gondolkozás ugyanis az oktatás terén is dialektikus egységet alkot,—Írják.—Egyik feltételezi a másikat. Az anyanyelv tanítását azért kell magas szintre emelni, mert ez az ismeretszerzések csatornája s erre épül az idegen nyelvek tudása is. Az idegen nyelv az anyanyelv második jelzőrendszere, ez visszahat rá, bővül vele.” .... A következő fiatal költő-szociologus a magyarnyelvű tanonciskolák hiányának tudja be azt a tényt, hogy az egyszerűbb környezetből kikerülő fiatal magyarok csak segédmunkások lesznek. Benyomásáról így ír:” Osztrava bányáiban beszéltem a brigádistákkal... — magyarok voltak.—Garamszentkereszt kohói mellett is—a segédmukások magyarok voltak és Zsolnán is azok, akik a csatornát tisztították, akik a maltert keverték, akik a téglát hordták, akik a legnehezebb munkát végezték—magyarok voltak—magyarok most is. Most még csak arra lennék kicáncsi: MEDDIG MÉG?” Ha ezek a segédmunkások magyarnyelvű tanonciskolába járhattak volna, talán kitűnő szakember vált volna belőlük. Viszont a szlovák tanonciskolákban a nyelv otthagyta az iskolát s ezzel a kisebbségi érzéssel, “széles kapun” belesétáltak a segédmunkási életbe s a munkalehetőségek szerint hányódnak majd az országban Chebtől Ágcsernyőig. S természetes, hogy egész életükben több munkával kevesebbet keresnek. Az otthonnal elszakadnak majd a szálak, mert messze Csehországban nincs televíziós adás. A magyar történelmet rövid iskolaidejük alatt is valahogyan kifelejtették oktatóik a tananyagból. Osztraván húszezres tömegben sem kapnak magyar iskolát gyermekeiknek. Ezek ösztönös magyar érzését az idegen környezet nem teszi tudatossá; igy elkallódnak, felszívódnak, janicsárokká válnak. . . Egy másik publicista a magyar óvodákat hiányolja a magyar falvakban. Sok helyen, pláne, ha esetleg kétnyelvű községről van szó, csak szlovák óvoda van. A magyar elemiiskolák számában is hiány van. Az egyik
