Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Szabó Imre: Magyar Református Ökumené

1969

141

lássuk. Az egyház pedig számunkra a magyar református egyház. A korszak egyetemes emberi és keresztyén felelősségét, azaz a felelős társadalom felé való haladást ennek a keretei között kell munkálnunk.

Ravasz László annak idején négy utat ajánlott a haza felé tekintve a diaspora sorsot öntudattal hordozó magyarság számára: 1.) Az önismeret, 2.) A szervezkedés, 3.) Az anyaországgal való kapcsolatok, 4.) A céltudatos elkülönödés útját.

Mind a négyet szemügyrevéve, hadd vonjak le következtetéseket a mai magyar diaspora sors szempontjából.

1.

Maradéktalan igazság van magyar és református szempontból az elsőben. Az igazi forrásokból táplálkozó magyar önismeret, magyarságtudat és szellemiség hordozása diaspora sorsunk igazi erőforrása és lehetősége. A magyar szellem tiszta univerzalizmusát ez a század bontotta ki igazán. Azok a rejtett magyar lehetőségek, amelyek történelmünk és szellemünk nagyjaiban az Árpádházi szentektől kezdve, Mátyás királyon, humanistáinkon, a reformáció nagyjain, a szabadságharcosok hosszú során, Csokonain, Vörösmartyn, Aranjmn, Petőfin, Jókain keresztül Adyig, Bartók-Kodályig, József Atilláig, Illyés Gyula, Németh László és Kodolányi Jánosig visznek: a magyar szellemiségnek az egyetemes emberi sors távlataival való azonosságát mutatják.

Ma pedig csak a század legvilágitóbb eseményére — a gyermekek szabadságharcára kell rámutatom, idézve Ignació Silone-t, aki önmagával való interjújában először azt kérdezi:

Kérdés: Véleményed szerint melyik a világtörténelem legfontosabb dátuma?

Felelet: Az első év december 25-éje.

Kérdés: És a legújabb időkben?

Felelet: 1953. junius 17, a keletnémetországi felkelés és 1956 októbere Magyarországon. (Uj Európa 6. évf. 6. szám.)

Annak az Isten színe előtt felelőssé vált lelkiségnek és a történelem sodrában utat kereső nyugtalanságnak a tiszta forrásaihoz kell leülnie a diaspora magyarságnak, amelyet ez a keresztyén és magyar szellem hordoz. Ebben a forrásban helye van Pázmánynak és Babitsnak is, éppenugy mint Apáczainak és Áprilynak. Ennek csodálatos erejét dobja elénk kincses életműve gazdagságában Németh László, aki négy prófétáról ír drámai vers-ciklust, mert “Isten terveibe szeretne látni,” s Kodolányi János, aki az “Égő csipkebokor” lángjaiba néz. Ennek a ma