Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Szabó Imre: Magyar Református Ökumené

142

BETHLEN NAPTAR

gyár zeneiségben felnyílt kincses gazdagságát addig kell dalolnia a magyar ifjúságnak, “míg a nemzetek meghallják.” A maguk hasznára és a mimagunk megmaradására. (Kodály)

Az emigráns a dolgoknak háttal álló ember sokszor. Bánat, harag, keserűség miatt talán éppen azt nem láthatja, amit a diasporás magyarnak látnia kell, hogy merre is mehetünk előre. Azt nem tudja, amit Tamási Áron szerint mindenkinek tudnia kell igy vagy úgy, hogy a világ arra való, hogy valahol otthon legyünk benne. Lelkileg azonban csak a magyarságunkban lehetünk otthon.

Ennek a diaspora életforma felé menő keresztyén és magyar tudatosságnak a szüksége sürget mindnyájunkat, hogy serkentsünk, kérjünk és njmgtalanitsunk mindenkit, akinek a magyar reformátussághoz a nagyvilág diasporájában bárhol köze van, hogy keressük meg együttműködésünk és szervezkedésünk egészséges kereteit.

Keresztyén és magyar önismeretünk becsületességéből és egészségéből természtesen következik a bennünket befogadó népek iránti normális és köteles szolidaritás. Minket itt Argentínában szív szerint érdekel a criollo és indián lakosság állapota és sorsa. Szolgálatunk és érdeklődésünk kétnyelvű. Viszont a szellemiség tiszta törvénye szerint többet adhatok a világnak, ha nem adom fel magamat és imádkozó és dolgozó magyar népemet arra biztatom, magyarsága tiszta értékeit őrizze és hordozza. Magyarságunk és keresztyénségünk egyszerre történő funkció. Ebből kiesnünk olyan feloldódás, amely nem öröm magunknak és nem igazi haszon a befogadó világnak. A világ ma sehol sem “egynyelvű” többé. Az egész világ kiútja a káoszbaól az a plurálizmus, amelyben a népek úgy mondják a magukét, hogy közben figyelnek a mások hangjára is. A ragadozó korszakból ki kell lépnie a világnak és az Egyháznak, a Krisztus népének a maga szigetein, amelyet a világ fenyegetve körülfoly, a só és kovász hivatásától nem kell félnie, ha igazán engedelmes és hü Mesteréhez.

A magyar református világ ökumenéje ezért sürgetős feladat.

2.

Diaspora sorsunk a második út során válik nosztalgiából komoly kimértségü feladattá. Hogyan szerveződjünk egybe.? Lehetőségeink és szükségeink milyen megoldásokat adnak és kinálnak ?

Üde biztatás volt számomra Dr. Füsti Molnár Lajos, prédikátor és református segédlelkész Református Világhiradója Angii-