Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Magyar mosolygás
86 BETHLEN NAPTAR — Na, minket szépen aranyba foglaltattak, a macska hordja cl kendnek a nagy eszét -— fordult a szószólóhoz. — Kend se lösz többet csősz Tápén, fogadom! — Nono, biró uram—törülgette ki a szemét a bárány- bőrsüveggel a csősz, —- ész van itt azért, nem korpa ! Mert akárki mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel törültek bennünket képön, mintha azokat a nagy mázsás tököket nyersen vagdosták volna a fejünkhöz! — Ez az igaz! — zúgták rá a többi követek, s ahogy hazaértek, rögtön bírónak kiáltották ki a csőszt. S ahogy Hóbajárt basa meghallotta a hirt, szabatott neki lyan biródolmányt, hogy azóta se láttak olyat Tápén. DERŰ A VALLÁSÓRÁKON Annak idején a debreceni református tanítónőképző intézet gyakorló iskolájában vallást is tanítottam, ezekről az órákról néhány kedves emlékem maradt fenn. + Az I. osztályban anyag volt József és Potifár története is. A gyerekek az előző órák elbeszéléseiből már megkedvelték Józsefet, és amikor a történetben odaértem, hogy Potifárné megharagudott rá s igaztalan vádakkal beárulta Potifárnál, teljes lett a méltatlankodás: - De miért? Hiszen József olyan jó fiú volt! Hogy kerüljem el a 6-7 éves gyerekek előtt a kényes buktatót? Márpedig a kérdésükre felelni kell! — Tudjátok — mondtam —, egyszer Potifár messze földre indult, így szólt Józsefhez: — Van nekem és a feleségemnek egy közös kincsünk, azt most rád bízom. Vigyázz rá! József megígérte. De alig ment el Potifár, az asszony Józsefhez sompolygott: — József, gyere, vegyük el a kincset! — Amit az én uram rám bízott, azt őrzöm hűséggel! — felelte József. Ezért haragudott meg reá Potifár felesége. így közmegelégedésre elintéztük Potifárné és József viszonyát. Év régén a vallásvizsgán papok és presbiterek hallgatták meg a gyermekeket, az elnök Dr. Soós Béla teológiai professzor volt. Az egyik kislánytól József történetét kérdezték. Mondja a gyerek, mondja, s nagy lélegzettel a megokolást is: -— Azért haragudott meg. . . — Most elmondja a kincset! -— villant át rajtam. —- Az nem fontos, kislányom — szóltam —, de Soós Béla már nagy érdeklődéssel kérdezte: — Nos, kicsikém miért haragudott meg Potifárné? így aztán a gyerek előadta a kincset, s váratlan fordulattal, szokatlanul mély hangján: Amikor Potifár elment, az asszony Józsefhez sompolygott és azt mondta: József, gyere a spajzba!
