Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
1968 79 sem a soványak közé. Nagy papi bölcseséggel kitünően tudta megvilágitani azokat a pontokat az ellenzék érveiből, melyekkel igazat tudott adni hevülésüknek s megfelelően tudta igy óvni vérmérsékletüket a túlzott áramlástól. Nem rendelkezett volna azonban kellő főpapi diplomáciával, ha a mérsékeltek, a '‘légy ravasz mint a kigyó és szelíd mint a galamb” papi típust képviselő kollégák véleményét ne tudta volna vajjal kenegetni. Bár a püspök ur hangorgánuma ellentétben daliás termetével hasonlított valami lefojtott félig has, félig torok hangszinhez, ami kitünően tetszett női tisztelőinek, de ez nem volt akadály abban, hogy mindkét félnek, sőt az aranyközépnek is igazat tudjon adni. Meg értett ahoz is, amihez minden pap értett,-hiszen a gyülekezet mindig sokrétű hallgatóból tevődik össze-, hogy egyszerre tudjon igazat adni a különféle irányba állított fülek várkozásának. Most könnyebb is volt a helyzete. A kultikus istentisztelet korláta sem zavarta. A papi gyűlések ebben az időben még kötetlenek voltak. Ha netalán elkomolyodott volna a légkör, ha feszültté vált volna a helyzet, elővették a régi fogást: a mókázást, az anekdotázást. A püspök sohasem indult úgy el még egy keresztelői, vagy lakodalmi vacsorára sem, hogy a Bibliával együtt ne vitt volna el magával valami friss tréfát, régi, vagy uj anekdotát, amellyel mindig derűt tudott kelteni maga körül. (Ezért is kedvelte annyira a környék népe.) Nemkülönben igy volt ez most is. Előre tudta, hogy a gyűlés tárgya és az ezzel kapcsolatos vihar csak együtt jelenhet meg. Mintahogy a földműves ember büszke volt, ha termelvényei között egy különlegesen magyranőtt krumplit; egy különleges formájú tököt, egy különleges szinü kukoricacsövet tudott mutatni a kebelbelieinek, vagy egy tiszai halász egy szerfelett magyranőtt harcsával dicsekedhetett, ugyanigy volt ezzel a mi püspökünk is az anekdotáit illetően. A csendes önmegelégedés, a már meglőtt, de még nem mutatott medve biztos birtoklása tudatában várt egészen addig, amig az ellentétes árammal töltött felhők annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy egy pillanat müve csak és kisül egy hatalmas villám, amely esetleg házat, vagy buzakazlat is gyújthat fel. Csengetett és megszólalt határozottan. —Nagy tiszteletű Gyűlés, érdemes Testvérek! Teljes mértékben látom a problémát, hiszen magam is benne vergődtem és még vergődöm mindig. Nagyon jól tudom, hogy nem csekély kérdésről van szó. Egyházunk soha nem állt még olyan erőpróba előtt, mint most. Jövendőnk ügyéről van szó! De kik, ha épen mi nem tudnánk, hogy egyházunk mindig megbirkózott történelme folyamán a viharokkal és a számára feladott leckéket jó meg tudta oldani. Egyházunk vezetőinek leleményessege sohasem volt hijával. Ami a mostani problémánkat illeti, teljes mértékben jó reménységben vagyok, mert ez a leleményesség most is
