Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Otthonunkról

76 BETHLEN NAPTÁR Szöveg és a Dallam (Avagy anekdota egy kis emberről) Nyakas Mártont, ha látta volna valaki 1948 egyik november­­végi vasárnapján, amint a derékig érő hóban Ékesvárról Bebecs felé baktatott, akkor hallania kellett volna, hogy ez a 21 éves, középter­metű, piros-pozsgás arcú fiatal ember énekel. A szöveg és a dallam, mint egy az Égből házasságra rendelt szerelmes pár karoltak egymásba és ebben az együttesben fejezték ki Márton lelki állapotát. Tiszta volt a szöveg és a dallam, mint ebben a vasárnap délelőtti csendben a napfénytől ragyogó hópihék kristálymilliárdjainak tündöklése. “Csak vezess Uram végig és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem ...” hangzott az ének. Ha a szemlélő közelebbről figyelte a lépéseket és az éneksorokat váltogató énekest, akkor láthatta, hogy a kissé szűk fekete téli kabát jobb zsebéből egy teljes Biblia látszott ki jó észrevehetően. Bár az Eg felhőtlen volt s a Nap ragyogott, de a korán beköszöntött hideg ke­mény tél mégis társította azt a benyomást, hogy az ifjú eltévesztette a történelmi időkhöz való alkalmazkodást. Itt annál inkább igazat kell adnunk ennek a megállapításnak, ha megmondjuk, hogy Nyakas Már­ton a közeli református teológiai akadémia első éves hallgatója volt. 1948-ban józan ésszel mérlegelve csak az a fiatal ember ment lel­kipásztori pályára, akinek nem volt érzéke ahhoz, hogy a népi demok­rácia uralma milyen jövendővel kecsegteti az ilyen vállalkozót. Vagy, amint ezt Márton a budapesti egyetemi évfolyamtársaitól először, másodszor rokonaitól, aztán pedig tulajdon anyjától is hallotta, miu­tán a pálfordulás végbement lelkében és ezt kifejezésre is juttatta - megbolondultál Márton? ... - Megbolondultál fiam . . ?­Tegnapelőtt az ékesvári lelkész telefonon egy hallgatót kért a kollégiumtól, aki őt helyettesíteni tudná Bebecsen a vasárnap délelőtti istentisztelet levezetésében. Ezért találtuk őt most a pár kilométeres utón. Gyalogosan, mert a helyi vicinális a nagyobb havazások idején mindig szabadságolta magát a forgalomtól. Ifjúnk gyaloglás közben szüségből énekelt. Mintegy imádság­képen. Majd kezdte ismételni a prédikációt, amit megtanult a mostani első istentiszteletére. Valami szent izgalom hevitette. Leendő hivatásá­ban egy mindig leküzdendő akadálynak az látszott, hog\^ nem szeretett emberek előtt szerepelni. De egy belső kényszer, az elhívás és az elkül­dés szent kényszere elégséges erőt Ígért ez akadály legyőzésére. Néhány embert megkérdezett Bebecs szélén, akik megmutatták néki a volt hires nyelvújító kúriáját, ahol az itteni reformátusok

Next

/
Thumbnails
Contents