Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Európa

112

BETHLEN NAPTAR

hont és Theológiai Iskolát létesített. A nehéz években, amikor elszakadtunk a nagyvilágtól, életre hívta a Lelkipásztorok Munkaközösségét, amelynek keretében egymást tanítva tanultunk. Sokáig, mig pénzünk nem volt, biztosította egyetlen nyomtatványunkat, a Bibliaolvasó naptárt, ehhez sokszorosította és szétkiildte a napi Házi Áhítatot, a lelkipásztorok által kidolgozott vasárnapi Igehirdetést és havonta Püspöki Jelentését, amelyet német és angol fordításban a külföldieknek is megküldött. Meghalt ily gazdagon áldott életének 79-ik, lelkipásztorságának 57-ik, főespcresi, illetve püspöki szolgálatának 32-ik évében 1960. június 23-án.

Egyetlen ember életéről emlékeztünk, ezt rövidebben alig tehettük volna meg, mégis egyben egész országos egyházunk életét és ebben mindannyiunk életének legértékesebb megnyilvánulásait foglaltuk össze. Ágoston Sándor szervező tehetségének igazi nagysága abban nyilvánult meg, hogy kezeiből nem engedett ki semmit, de a mi kezeinket sem. Mindig mindenki valamiben munkatársa kellett legyen, még hét nyelven beszélő felesége is, aki fordítója volt. A magyaron kívül idegen nyelven, amint maga mondotta, — csak mosolyogni tudott. Egyéniségével mégis magasan nemzedéke fölé emelkedett, mert életét egyetlen feladat szolgálatába állította: egyetlen testbe, egyetlen vérkeringésbe, egyetlen akarat közösségébe foglalni azt, amit az isteni kegyelem rábizott — a Jugoszláviai Református Egyházat.

Halálán túl is el nem évülő érdeme marad korunk új történelmi valóságának idejében való felismerése, országos egyházunk viszonyának rendezése az új szocialista népi jugoszláv állammal. Ő maga irta mindjárt a második világháború után: “Az új Jugoszláviában a reformátusok hamarosan otthon érezték magukat. Az 1946-ban meghozott új Alkotmány az egyházakat és az államot elválasztotta egymástól. Szabad egyház — szabad államban.” Ez lett az új alapelv s ennek a reformátusok örülek, mert ez nekik már régi óhajuk volt.”

Egyházunk életrendje és élettevékenysége szempontjából nemzedékünk egész életirányát meghatározó határkőnek bizonyult az 1946 évi Alkotmány. Az össezes új népi államok között a Jugoszláv Népi Köztársaság mondta ki elsőnek és emelte törvényerőre — a vallásszabadságot.

Új püspökünk Csete K. István, pacséri lelkipásztor, első püspöki jelentésében a II. Helvét Hitvallást tette elénk, idézve: “Mivel Isten eleitől fogva azt akarta, hogy az emberek idvezüljenek és az igazság megismerésére eljussanaké ebi ki 1 szükségképpen következik, hogy mindig volt, van, és a világ végéig lesz egyház, azaz a hívőknek e világból elhívott és egybegyüjtött gyülekezete, vagyis minden szenteknek egyess ege.”