Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Európa
1968 113 Mit kellett hogy jelentsen ez az idézet adott helyzetünkben vagy dolgaink továbbvitelében? Először is hogy a forradalmi nagy változás egyházi életünkben is felszabadított egy megújulási folyamatot. Jelentette, hogy mi nem visszafelé nézünk, ahol egy teljesen felszámolt múltnál és annak romjainál egyebet úgy sem látunk, hanem, — ismét reformátor őseinktől tanulva, önvizsgálatot tartottunk és befelé fordultunk : Isten-kezéből-vettnek fogadtuk el életünk új formáit és kereteit. A reformátori tanítás szemüvegén keresztül igyekeztünk felismerni jelenünk problémáit és igy “biztatgatni a mi szomorú, Isten atyai gondviselésével” Méliusz Juhász Péter szavaival. Új életünk anyagi kérdéseinek megoldásában mélyebbről alig indulhattunk. Az 1946. évi agrártörvény amely korlátozta az általános tulajdonjogot, képzelt biztonságunkat: vagyonúnkat elvette ahol volt miből — és 17 kát. holdat hagyott meg gyülekezeteinknek. A többi törvények a kötelező és államilag behajtható egyházi adózást szüntették meg, egyedül az igéért való hálaadás jegyében befizetett önkéntes adományokat hagyva meg. A háború alatt megszállott területek pénzegységei: a bánáti dinár a bácskai pengő, a horvátországi kunná értékét veszítette. Itt álltunk közalap nélkül, államsegély nélkül és pénz nélkül. Több lelkipásztorunk, hogy családjának megélhetését biztosítsa, kénytelen volt mellékfoglalkozás után nézni. Az első világháború után, az akkori jelentések alapjan, a meglevő Jugoszláviai református lelkipásztorok.
